Megjelent a Szaku 22!

Little Titanic

1.
Hogyan váltam bandataggá

2003 áprilisában egy nyilvánvalóan ausztrálokkal teli jacht úszott el a nappalim ablaka előtt, Siraisi kikötőjében körözve. Amikor megláttam a csillagos lobogót, kirontottam a házból, pontosan tudván, mi a teendő:
– Sööööör! – kiáltottam feléjük.
– Ez a Takagi sziget? – kérdezték.
– Nem, az a szomszéd sziget – mondtam, nyugatra mutatva.
– Kösz, haver!
– Sör!!! – kiáltottam ismét.
– Hogyan? Sör? – már vetették is ki a horgonyt.
Aznap este a házamban – sok sör és barbecue mellett – elmesélték, hogy épp hazafelé tartanak a déli kontinensre, miután végigcsinálták a Melbourne-Oszaka jachtversenyt. A megmérettetést négyévente rendezik, az indulók mintegy 30 nap alatt teljesítik a távot. A fickók igazi tengeri rókák voltak.
A hét tengerész egyike, aki saját hajóját Oszakában hagyta azt tervezte, hogy egy év múlva eljön érte és hazavitorlázik vele  –feltéve, hogy talál útitársakat.
– Talán csatlakozhatnál hozzám, amíg a beltengeren hajózunk – ajánlotta. – Nagyszerű lenne, ha valaki a legénységből tolmácsolni tudna nekünk.
– Megye
k! – feleltem.
Tudtam, hogy semmi sem állíthat meg. Sőt, évek óta ilyen kalandot kerestem. Nemrég váltam el, nincsenek gyerekeim, felhagytam az egyetemi oktatással is. Senki sem függött tőlem. Életem új szakaszba ért, és csak egyetlen dologban voltam biztos: elegem volt a kemény munkából. A japánokkal ellentétben meg voltam győződve arról, hogy az élet nem csak melóból áll.

Kapcsolódó bejegyzések