Megjelent a Szaku 21!

Hasznos tárgyak dicsérete 

A tévékben nemrég keringett egy hír leleményes kínai vállalkozókról, akik hatalmasakat kaszálnak a magukat túl alacsonynak tartó nőkön. (Az egyik tudományos alapossággal kifejlesztett módszer annyiból állt, hogy a nõt egy középkori tervrajzok alapján rekonstruált kínzópadra kötözték és naponta meghúzkodták picit – az áldozat boldogan fizetett.)
Az ember azt hihetné, hogy valahol a nõk szabad­idejének is van határa, és ha egy japán tini kerekre operáltatta már a szemét, nyújtott magán 5 centit és zöldre festette a haját, legalább két percre megnyugodhat. De csak ha nem lapozza fel ezt a cikket, ahol újabb, nélkülözhetetlen készülékeket ismertetünk. Hogy a T. olvasó röhög rajtuk egy jót, vagy lelkesen tárcsázni kezdi a tv shopot, az már nem ránk tarto­zik…

Sabolc naplója XVII.

El akartam érni a legkorábbi, 6:42-es, Fuku­iba menõ személyvonatot, és még vala­mi ennivalót is kellett vennem meg szét is kel­lett szednem a biciklimet, úgyhogy elég ko­rán kellett kelnem.
Miközben az állomás elõtt hetykén fü­työ­részve szedegettem le a kosarakat le a biciklirõl, meg a kerekét kifelé, satöbbi, egy­szer csak megközelített egy olyan negy­ven­ötévesforma, elég vastagon kikent hölgy­személy, és elkezdett mindenfélét kér­dezgetni azon a rettenetes affektáló han­gon, amit már én sem bírok, de itt rém udvariasnak számít. Tíz percen belül a következõk derültek ki (nem igazán vittem túlzásba a jómodort, lévén dolgom és el akartam érni a vonatot, de szerintem akkor is elmondta volna, ha meg se nyikkanok):
1. Írónõ, és már sok könyvet írt.
(Ó, nahát, hol vehetném meg õket?)
2. Nem, még nem jelentek meg.
3. Egy autóban lakik.
4. Azért jött reggel negyed hatkor az állomáshoz, hogy a vécében kisminkelje magát.

Kapcsolódó bejegyzések