Megjelent a Szaku 21!

Egy vasúti katasztrófa utóélete

Az Asahi Shimbun hírét feltûnés nélkül le lehetne adni egy Galla Miklós-esten, hiszen arról szól, hogy tessék kicsit lassabban dolgozni:
A Japán Közlekedési Minisztérium fel­szó­lítja a Nyugat-Japán Vasúttársaságot, hogy drasz­tikusan csökkentse rendkívül fe­szes me­net­rendjét, amely az április 23-án be­kö­vet­kezett vasúti szerncsétlenség egyik fõ ki­vál­tó oka volt.
A minisztérium elvárása szerint az új rendszernek jövõ márciustól teljes egészében mûködnie kell. Ez azt jelenti, hogy a jövõben a vonatok hosszabb ideig állnak majd az állomásokon, lassabban járnak és ritkábbak lesznek a járatok is.
Erre már a magunkfajta ínyenc is csettint egyet: ilyenkor sajnáljuk csak igazán, hogy Douglas Adams nem ért rá írni egy japán útikönyvet.
A Mainichi Shimbun is sietve számolt be egy amúgy nem nagy eseményrõl: a nagojai vasúttársaságtól kirúgtak egy zugiváson rajtakapott mozdonyvezetõt.

Love hotel – magánélet japán módra

A love hotelnek (röviden rabuho) nevezett in­tézmény gyökerei az Edo-korszakig nyúlnak vissza. A férfiak eleinte teaházakban találkoz­tak sze­rel­mükkel vagy egy prostituálttal (e­ze­ket a házakat hívták „deai csaja”-nak, de­ai=ta­lál­ko­zó, csa=tea, ja=bolt). A második vi­lág­háború u­tán randevú hoteleknek, cure­ko­mi jadónak kezd­ték nevezni az ilyen ta­lál­ka­he­lyeket. Ké­sõbb ezekbõl alakultak ki a mai love hotelek.

Kapcsolódó bejegyzések