Megjelent a Szaku 21!
Hasznos tárgyak dicsérete
A tévékben nemrég keringett egy hír leleményes kínai vállalkozókról, akik hatalmasakat kaszálnak a magukat túl alacsonynak tartó nőkön. (Az egyik tudományos alapossággal kifejlesztett módszer annyiból állt, hogy a nõt egy középkori tervrajzok alapján rekonstruált kínzópadra kötözték és naponta meghúzkodták picit – az áldozat boldogan fizetett.)
Az ember azt hihetné, hogy valahol a nõk szabadidejének is van határa, és ha egy japán tini kerekre operáltatta már a szemét, nyújtott magán 5 centit és zöldre festette a haját, legalább két percre megnyugodhat. De csak ha nem lapozza fel ezt a cikket, ahol újabb, nélkülözhetetlen készülékeket ismertetünk. Hogy a T. olvasó röhög rajtuk egy jót, vagy lelkesen tárcsázni kezdi a tv shopot, az már nem ránk tartozik…
Sabolc naplója XVII.
El akartam érni a legkorábbi, 6:42-es, Fukuiba menõ személyvonatot, és még valami ennivalót is kellett vennem meg szét is kellett szednem a biciklimet, úgyhogy elég korán kellett kelnem.
Miközben az állomás elõtt hetykén fütyörészve szedegettem le a kosarakat le a biciklirõl, meg a kerekét kifelé, satöbbi, egyszer csak megközelített egy olyan negyvenötévesforma, elég vastagon kikent hölgyszemély, és elkezdett mindenfélét kérdezgetni azon a rettenetes affektáló hangon, amit már én sem bírok, de itt rém udvariasnak számít. Tíz percen belül a következõk derültek ki (nem igazán vittem túlzásba a jómodort, lévén dolgom és el akartam érni a vonatot, de szerintem akkor is elmondta volna, ha meg se nyikkanok):
1. Írónõ, és már sok könyvet írt.
(Ó, nahát, hol vehetném meg õket?)
2. Nem, még nem jelentek meg.
3. Egy autóban lakik.
4. Azért jött reggel negyed hatkor az állomáshoz, hogy a vécében kisminkelje magát.