Megjelent a Szaku 21!
Egy vasúti katasztrófa utóélete
Az Asahi Shimbun hírét feltûnés nélkül le lehetne adni egy Galla Miklós-esten, hiszen arról szól, hogy tessék kicsit lassabban dolgozni:
A Japán Közlekedési Minisztérium felszólítja a Nyugat-Japán Vasúttársaságot, hogy drasztikusan csökkentse rendkívül feszes menetrendjét, amely az április 23-án bekövetkezett vasúti szerncsétlenség egyik fõ kiváltó oka volt.
A minisztérium elvárása szerint az új rendszernek jövõ márciustól teljes egészében mûködnie kell. Ez azt jelenti, hogy a jövõben a vonatok hosszabb ideig állnak majd az állomásokon, lassabban járnak és ritkábbak lesznek a járatok is.
Erre már a magunkfajta ínyenc is csettint egyet: ilyenkor sajnáljuk csak igazán, hogy Douglas Adams nem ért rá írni egy japán útikönyvet.
A Mainichi Shimbun is sietve számolt be egy amúgy nem nagy eseményrõl: a nagojai vasúttársaságtól kirúgtak egy zugiváson rajtakapott mozdonyvezetõt.
Love hotel – magánélet japán módra
A love hotelnek (röviden rabuho) nevezett intézmény gyökerei az Edo-korszakig nyúlnak vissza. A férfiak eleinte teaházakban találkoztak szerelmükkel vagy egy prostituálttal (ezeket a házakat hívták „deai csaja”-nak, deai=találkozó, csa=tea, ja=bolt). A második világháború után randevú hoteleknek, curekomi jadónak kezdték nevezni az ilyen találkahelyeket. Késõbb ezekbõl alakultak ki a mai love hotelek.