Hosszabb lélegzetvételű írások
A helyi postán dolgozó emberek – hogy politikailag korrekt jelzőt alkalmazzak – „egy picit lassúak”. Réges-rég, mielőtt ideköltöztem a szigetre, a kormányzatnak támadt egy működésképes ötlete. Az összes „picit lassú” munkást az apró szigetekre küldték dolgozni, ahol szinte senki sem él és ahol a legkevesebbet árthatják. Tudod: lassan járj, lassan jár a postás is.
BővebbenA Moooo! bár törzsvendégei közül Man-csan és Kio-csan a kedvenc öregeim. Helyi történészként és a sziget nem hivatalos turistaüdvözlő párosaként rendszeresen meglátogatnak, hátha találkoznak egy-egy érdekes gajdzsinnal. A gajdzsinok meg azért jönnek, hogy találkozzanak Man-csannal és Kio-csannal. Ha találkoznak, általában berekedés lesz a vége.
BővebbenJúlius 16 munkaszüneti nap Japánban, ekkor ünnepeljük a Tenger Napját. A legutolsó is elérkezett, aztán elmúlt. Pontosabban berobbant egy tájfunnal, majd távozott a viharral együtt.
BővebbenSemmi sem izgatja fel úgy a japánokat, mint a cseresznyevirág. A cseresznyeszirmokra az itteniek olyannyira büszkék, hogy egyszerűen képtelenek a széles mosolyon kívül bármilyen más reakciót produkálni az „o-hanami” varázsszóra.
BővebbenVan valami marhaság a levegőben. Hokkaidón vagyok és mindenfelé csak farmokat látok, de sehol egy állat. Ahogy elnézem, a legtöbb gazda havat termeszt, mert semmi mást nem látni. Hokkaidót már 25 éve Hokkaidó Tejországként ismerik. Ez a vidék látja el Japánt tejtermékkel, itt termelik a legtöbb tejet és sajtot is. Ez azért van, mert Hokkaidó nagy, akárcsak a tehenek. A teheneknek élettérre van szüksége.
BővebbenLeültem a hokkaidói istállóban, velem szemben a 47 éves Takahasi asszony és a szexről beszélgettünk. Mármint a szarvasmarhákéról. Személyesen nem jutottam tovább a terhes tehenek látványánál, úgyhogy egy kicsivel több információt szerettem volna kapni nyiladozó érdeklődésem tárgyáról.
BővebbenBeszéljünk a medvékről, akik közül a hokkaidói nagy darabokat higumának hívják. A medvék néha veszélyessé válnak az északi szigeten, ahol a kirándulók könnyen összefuthatnak velük a hegyekben. 1962 óta számolják a baleseteket: azóta 86 alkalommal támadtak és 33 embert öltek meg a medvék.
BővebbenMég tizenöt Japánban töltött év után is képtelen vagyok elkerülni, hogy időnként úgy nézzek ki, mint egy szenvedő, ügyetlen gajdzsin. Tudod, mire gondolok: az a gajdzsin, aki most szállt ki a gépből és hatalmas csomagokkal küzd, mindegyik óriási és keréktelen, és hála nekik úgy nézel ki, mint egy csapat görkorcsolyázó flamingóként tovasuhanó japán közé tévedt elefánt.
BővebbenÉvekkel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy a szigetemre költöztem, néhány barátom érkezett látogatóba a főszigetről. A tervek közt szerepelt egy barbecue-zés is, ezért minden hozzávalót magukkal cipeltek, hiszen errefelé nehéz beszerezni az olyan egzotikus alapanyagokat, mint a hús.
BővebbenSzomszédom, Kazu-csan folyton panaszkodik a Siraisi nemzetközi villa vendégeire: már megint magukkal vitték a partra a fekvőhelyül szolgáló matracokat. A helyi minsuku (japán stílusú fogadó) is rendszeresen felhív, hogy magyarázzam el a külföldi vendégeknek az ágyazás módját, mivel megint lepedőt kérnek a futonra.
Bővebben