Japán szemétszállító szakmunkásai

Évekkel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy a szigetemre költöztem, néhány barátom érkezett látogatóba a főszigetről. A tervek közt szerepelt egy barbecue-zés is, ezért minden hozzávalót magukkal cipeltek, hiszen errefelé nehéz beszerezni az olyan egzotikus alapanyagokat, mint a hús.

A nap végén, a hazainduló kompra várakozva felfigyeltem rá, hogy a csomagjaik között van egy nagy bevásárlótáska. Csurig rakva, mégis könnyedén lengették jobbra-balra. Hirtelen riasztó megvilágosodásban volt részem: magukkal viszik a szemetüket!

Nem lakom egy palotában, de azért táborhelynek sem nevezhetjük a házam. “Kérlek” – noszogattam őket -, “hadd vegyem el tőletek ezt a táska szemetet!”

Végül, amikor már érezték, hogy a habozás elég hosszú ahhoz, hogy udvariasnak minősüljön, boldogan attól, hogy vendéglátójuk végre felfogta, hogy csak udvariasan viselkedtek és nem is akarták magukkal cipelni a maradék mártogatószósztól olvadozó papírtálcákat, a koszos evőpálcikákat és a félig megrágott polipcsápokat a zsúfolt hajóra – engedtek. Mellesleg biztosan túllépték volna az egy utasra engedélyezett személyes szemétkorlátot.

Természetesen rémes érzés volt, hogy barátaim nem merték lazán a házamban hagyni a hulladékot. Valószínűleg nekik hasonlóan rettenetes érzés volt, hogy nem ajánlottam fel nekik jóval korábban, hogy átveszem tőlük, még mielőtt megérkeztünk volna a kikötőbe. Vajon túléli mindezt a barátságunk?

Tudod, minden japán ösztönösen szemétszállító szakmunkás. Nem születnek annak, de a kiképzés olyan korán kezdődik, hogy később természetes affinitást éreznek a háztartási hulladék eltüntetése iránt.

Az óvodában a gyerekeknek megtanítják, hogyan kell szétválasztani a szemetet éghető, nem éghető és újrahasznosítható fajtára. Végül tinédzser éveikre megismerik azt a bizonyos különleges napot, a szódai gomi napját, amikor kirakhatod akár a nagyobb hulladékot is, mint például a bútor, szőnyeg vagy a hűtőszekrény. Mindez olyan bonyolultan – szétszerelés, utalvány vásárlása, hosszú adatlapok kitöltése mindenféle személyes információval -, hogy azt hinnéd, nemzeti ünnepnapot hirdetnek a kedvéért a naptárban.

Amilyen lelkesedéssel válogatják errefelé a szemetet, csodálkozom, hogy még mindig nem hívják Japánt a világ legújrahasznosítóbb nemzetének. Lehet, hogy ezzel üzenik az állampolgároknak: tessék szerveződni és takarítani – még a szemetet is. Mellesleg egy dolog biztos: errefelé még a szemét is udvarias.

Másnap, miközben épp a szemetet válogattam, felfigyeltem egy üres vécépapír-rollnira. Az volt ráírva: arigató gozaimasita. Ez volt a legeslegelső alkalom, hogy egy vécépapír-tekercs megköszönt nekem valamit. Elég zavarba hozó volt. “Kocsira koszo” – feleltem, mert úgy éreztem, hogy nekem kéne köszönetet mondani.

Az igazi szemételtakarító aktivisták személyesen vihetik a házban felgyűlt hulladékot a helyi szeméttelepre és átélhetik egy veszélyes masina működtetésének izgalmait.

Fogalmam sincs, miért hagyják az egyszerű embereket, hogy egyedül játsszanak ezekkel a gépekkel – talán a privátszféra védelme miatt. Végül is senki sem szeretné, ha kiderülne, mi történt azzal a döggel, amelyik egész éjjel ugatott a szomszédban.

Japánban minden háztartás különleges zsákokat köteles használni a szeméthez, hogy fedezzék a szállítás költségeit. Ezért vitték magukkal barátaim a keletkezett hulladékot – nem akarták, hogy én fizessek azért, amit ők hagytak nálam.

Lehet, hogy ez az oka a gyorséttermek hihetetlen népszerűségének ebben az országban. Az étteremláncok rájöttek, hogy ha az emberek magukkal viszik a kaját, a vállalatnak nem kell fizetni a keletkező szemétért. Ha legközelebb nem akarsz fizetni a szemét elhelyezéséért, ugorj le egy sarki gyorsétterembe, rendelj egy hamburgert szalvéta nélkül, egy marék sült krumplival, a körmöd alá kaparj egy kevés mustárt, a köldöködben meg épp elfér egy adag ketchup.

Ne feledd, hogy Japánban amit hozol, azt el is kell vinned. Ha ebédet hozol a parkba, haza is kell cipelned. Nem csak azt a részét, amit a gyomrodba lapátoltál, hanem a keletkező szemetet is. De ne aggódj, nemrég megjelent az ehető papírtálca. Mostantól megeheted a szemeted is.

Amy Chavez

Related posts

Kommentelj