A masszőr és a tengeri csillag
Több barátom ajánlotta Tana-szant, a masszőrt. „Kicsit furcsa, de nagyon jó”, mondta egyik barátom. Az biztos, hogy furcsán hangzik a neve („Polc úr”).
BővebbenHosszabb lélegzetvételű írások
Több barátom ajánlotta Tana-szant, a masszőrt. „Kicsit furcsa, de nagyon jó”, mondta egyik barátom. Az biztos, hogy furcsán hangzik a neve („Polc úr”).
BővebbenEgy nap végignéztem az osztályon és elcsodálkoztam: hol rontottam el? A legtöbben aludtak, az a néhány diák, aki nem tette, már korábban elájult. Abbahagytam a beszédet, kinéztem az ablakon és a tanítás tudományáról kezdtem elmélkedni. Arra a következtetésre jutottam, hogy a tudomány a hibás: a gravitáció húzza le a nebulókat.
BővebbenA japánok sikerrel exportálják egyik legnagyszerűbb árucikküket – az alvást. Vagy legalább magát az ideát. A japánok mesteri szinten űzik az erőteljes lazítást: bármely napszakban könnyedén találsz egyész családokat, akik a vonaton szundítanak. Minden megállóban gyors szemöldök-emeléssel győződnek meg róla, hogy még nem érkeztek el úticéljukhoz.
BővebbenHa hetvenöt évig élsz, nagyjából 650,000 órás leszel. Valahogy nem tűnik soknak, különösen, ha belegondolsz, milyen szép házat kapnál ugyanennyi dollárért. Másrészt viszont 650,000 jen mindössze néhány havi kereset Japánban. Nem tűnik túlságosan fair-nek, nem igaz?
Bővebbenavagy hogyan segíthet a tengerre nyíló kilátás az árképzésben Ahogy Amano szan háza mellett kocogtam a parton, megláttam, hogy épp a füvet kapálja. Ahányszor a gyepbe vágott, annyiszor fintorodtam el, de igen eltökéltnek tűnt. Szerintem takarítani könnyebb.
BővebbenAmikor egy japán egyetemen angolt tanítottam, állandóan azon fáradoztam, hogy a diákok gondoljanak egy kicsit a tantermen túli világra is. A teremben ugyanis tökéletesen beszéltek angolul, de amint kiléptem a való világba, lefagytak és egy szót sem bírtak kinyögni. Most már tudom, miért.
BővebbenÚgy érzed, hogy túl hamar kezdődik a karácsonyi készülődés? Annyira, hogy mikor végül eljő az ünnep, már tele van vele a puttonyod?
BővebbenA híres niszekói, térdig érő porhóban síeltem, amikor meghallottam a dalt: „Can’t hurry love, you’ll just have to wait…” Aha, Phil Collins. Csörög a telefonom. Nem foglalkoztam vele, suhantam tovább a levegőben. „… it’s a game of give and take…”
BővebbenItt sütkérezem Hokkaidón a központi fűtésben. Japán barátságtalan északi vidékére utaztam a téli hónapokra, oda, ahol csupán a lakosság öt százaléka merészel élni, háromezer higumával, azaz barnamedvével együtt. Hokkaidó széles, nagy tereiről és jól tejelő teheneiről híres.
Bővebben