Illemtan a fürdőházakhoz, avagy csak semmi katonabakancs

A japánok sikerrel exportálják egyik legnagyszerűbb árucikküket – az alvást. Vagy legalább magát az ideát. A japánok mesteri szinten űzik az erőteljes lazítást: bármely napszakban könnyedén találsz egyész családokat, akik a vonaton szundítanak. Minden megállóban gyors szemöldök-emeléssel győződnek meg róla, hogy még nem érkeztek el úticéljukhoz.

Nem meglepő tehát, hogy a japánok fejlesztették ki a legkisebb lakhelyet: a kapszula-hotelt. Azok számára, akik esetleg most hallanak először a kapszula-hotelről, hadd magyarázzam el egy példával. Ugye tudod, hogy néznek ki azok az apró hajómakettek, amiket egy palack belsejében építenek? Tudod, amit nézve folyton az jár a fejedben, hogy hogy a fenébe tudták betuszkolni az egész hajót.

Most képzelj el egy japán méretű embert egy akkora helyen, ami olyan hosszú, hogy épp, hogy le tud feküdni és akkora nyílás van rajta, hogy be tudja passzírozni magát. Az ilyeneket Amerikában szuvenírként árulnák.

A londoni Gatwick repülőtér a japán kapszulahotelek mintájára vezette be a “kabin” hotelt. Remélem, ők egy kicsit nagyobbakat készítettek, hogy beleférjenek a méretesebb gajdzsinok, máskülönben a “repülőtéren ragadni” egészen új értelmet nyer.

A Yo! nevű vállalat a felelős ezekért a hotelekért, amiket stílusosan Yotelnek hívnak, és mivel a reptéren belül helyezkedik el, akár egyetlen órára is kibérelheted őket, hogy hunyj egyet, és persze egy egész éjszakára is, ha kora hajnalban indulsz tovább.

Biztos vagyok benne, hogy a Yo! épp most keresi a következő másolásra váró japán dolgot, ezért van számukra néhány ötletem bizonyos koncepciókról, melyek szerintem jól jöhetnek a világ maradék részén is.

1. Yo! bőrönd. A Yo! alapítója máris szusiéttermeket nyitott Angliában, futószalaggal. Lehet, hogy túl sokat forgolódom ilyen szusibárokban, de legutóbb, amikor a reptéren arra vártam, hogy előbukkanjon a csomagom a szalagon, arról kezdtem álmodozni, hogy bárcsak egy óriási szusi gördülne elő rajta.

Ebből meg eszembe jutott, hogy milyen jó lenne egy szusis Yo! bőrönd. Gondold végig: lágy bőrönd, óriási algalappal az aljában, rajta rizzsel és egy cipzárral nyíló gigantikus rákkal vagy egy tépőzáras angolna-zsebbel. Legalább viccesek lennének a csomagok és könnyebben felismernéd a Yo! éttermek kínálatát.

2. Miért utaznánk a “My Car”-ral, amikor használhatjuk a Yo! autót is? A japánok gyártják a legnagyszerűbb miniautókat, melyek belül tágasabbak, mint a legtöbb külföldi modell. Mivel az autók inkább négyzet, mint alakúak, könnyű velük parkolni és manőverezni a szűk utcácskákban. És az sem véletlen, hogy a garázsok is négyzet alapúak. A Yo! autókból így mind a négy sarokban pont elfér egy. A Yo! bőrönd meg a platón.

3. A japán éttermek előtt hosszú évek óta használnak műanyagból készült másolatokat. Így bármikor megnézheted, hogy egy vendéglő mit kínál: szusit, rament vagy tempurát. Csak ne tartasd túl közel a kirakathoz a Yo! bőröndöt.

Felmerül a kérdés, hogy miért állnánk meg az éttermeknél? Lakást keresel? Nézd csak meg az ingatlant hirdető tábla előtti kis, élethű makettet. Megnézheted benne a kialakítást, a bútorokat és a fürdőszobát. Kiadó házat keresel? Csak szólj az ingatlanügynöknek, hogy hozzon magával pár makettházat. Ha az ingatlanok vevőre találtak, a makettekből értékes luxusmadáretető lehet, gazdag szomszédságok számára. O-miai (szülők által megszervezett házasság)? Semmi gond. Csak válassz egy Barbie babát.

4. A japán onszen olyasmi, amihez mindenkinek hozzá kellene férnie. Végül is senki sem utasíthat el egy kellemes, forró, megnyugtató fürdőt. A Yo!nszen segítségével bármelyik időpont alkalmassá válik a fürdőzéshez. Az a jó ezekben a nyilvános fürdőkben, hogy végre akad egy hely, ahol nem kell törődnöd az öltözködési illemszabályokkal. Épp ellenkezőleg, lehetne Yo! vetkőzési illemtan: csak semmi nyakkendő vagy dzseki a medencében. És csak semmi katonabakancs.

Amy Chavez

Related posts

Kommentelj