Jennel teli zsebbel

Ha hetvenöt évig élsz, nagyjából 650,000 órás leszel. Valahogy nem t?nik soknak, különösen, ha belegondolsz, milyen szép házat kapnál ugyanennyi dollárért. Másrészt viszont 650,000 jen mindössze néhány havi kereset Japánban. Nem t?nik túlságosan fair-nek, nem igaz?

Gyakran látom a Japánba érkez? friss külföldieken, hogy zavarba esnek az ismeretlen valuta láttán, és egyfolytában azt számolják, hogy az ebéd vajon húsz vagy kétszáz dollárba kerül. Nem hibáztathatod ?ket a zavarukért: az emberek számos országban sohasem kényszerülnek rá, hogy száznál tovább számoljanak. Nem fizetünk kétezer eurót egy vacsoráért, például. A többiek meg csak vakarják a fejüket: “hogy kerülhet valami ilyen sokba?”.

Ráadásul vannak bizonyos el?ítéleteink egyes számokkal szemben, amelyek nem segítenek az idegen pénznemmel való barátkozásban. Amikor Japánba érkeztem dolgozni, azt mondták, hogy három és félmillió lesz a fizetésem. Úgy éreztem magam, mint aki megnyerte a lottó ötöst. Három és félmillió jen! Napokig tervezgettem, mire költöm azt a rengeteg pénzt: körbeutazom a Földet, jótékonykodom és új zoknikat veszek.

Csakhogy Japán drága hely. Az a sok millió mind elfogyott az év végére.

Itt egy rövid ismertet? a jenes érmékr?l, hogy segítsen megérteni a zsebedben folyó változásokat.

Az egyjenes érme (alumíniumból, 1955-ben vezették be) ma már többe kerül, mint amennyit ér. Ennek eredményeképp úgy vélem, hogy be kellene fejezni a forgalmazását. Úgyis az a legbiztosabb módja a dolgok felértékelésének, ha megszüntetjük ?ket. Az egyik ok, amiért máig forgalomban van, hogy az emberek észre sem veszik, hogy birtokolják. Az alumínium érme annyira könny?, hogy még azt sem veszed észre, ha tele van vele a zsebed. Úgy is lehetne növelni az értékét, ha nem csak fizetésre használnánk. Mondjuk lehetne bel?le töltény a játékpisztolyokhoz. Egy tár sokka többe kerülne, mint az érmék összértéke.

Az ötjenes érme bronzból készült és 1949 óta létezik. Az a legjobb benne, hogy van a közepén egy lyuk. Egy lyuk! Valamilyen okból a nyugatiak oda-vissza vannak a lyukas érmékért. Hagyd csak ránk a lyuk hasznosítását, például zsinórt f?zhetünk át rajta és nyaklánc lehet bel?le. Egyébként jó oka van annak a lyuknak: ez egy szent érme, amit az adománygy?jt? perselyekbe szoktak dobálni ima után a templomban.

A tízjenes bronzérme 1951-ben került forgalomba. Egy tizes skálán megadnám neki mind a tíz pontot. Mivel a legközelebbi érme az ötvenes, a tizes igencsak hasznos.

1967 óta létezik a réz-nikkel ötvözetb?l készült ötvenes. Ennek is van egy lyuk a közepén. Csodálod a lyukakat? Valaki valahol üzemeltet egy pénzverdét, ahol a lyukakat is készítik. Lehet, hogy tölténynek adják el a megspórolt fémet. Mindenesetre az ötvenes apró és kényelmes érme.

A szintén réz-nikkel százas érmét 1967 óta használják. Szép és kerek, a százjenes bolt koncepcióját pedig még a külföldiek is hamar a magukévá teszik. Amíg valami nem kerül mondjuk százhúsz jenbe, boldogan öntjük az eladó nyakába az aprópénzt. Már az a tény, hogy a százas egy érme sok nyugatiban azt az érzést kelti, hogy nincs is igazán értéke. Annyira könny? elkölteni az érméket, mondván, hogy úgyis csak aprópénz.

Hasonló anyagból van az ötszázas is, amely viszonylag fiatal, mindössze 1982 óta létezik. Az ötszáz nagy szám. Ha nem lenne, az Indy 500 sem lehetne ennyire népszer? verseny. Ugyanakkor jól jön a japán marketingeseknek, hogy bármikor azt mondhatják egy ötszáz jenbe kerül? termékbe, hogy mindössze egyetlen aprópénzzel kell érte fizetni. Abban reménykednek – joggal -, hogy az Indy 500 versenyautóihoz hasonló sebességgel pöccinted a pultra az érmét.

Ha még mindig azt veszed észre, hogy túl gyorsan költöd a jened, emlékezz rá: amit megspórolsz, azt valójában megkerested.

Amy Chavez

Related posts

Kommentelj