A gravitáció hatása az oktatásra

Egy nap végignéztem az osztályon és elcsodálkoztam: hol rontottam el? A legtöbben aludtak, az a néhány diák, aki nem tette, már korábban elájult. Abbahagytam a beszédet, kinéztem az ablakon és a tanítás tudományáról kezdtem elmélkedni. Arra a következtetésre jutottam, hogy a tudomány a hibás: a gravitáció húzza le a nebulókat.

Szerintem a japán tömegvonzás erősebb a nyugatiénál, ennek eredménye pedig, hogy a szigetország diákjai erősebben érzik a gravitáció húzóerejét. Megfigyelted már, hogyan szokták a japán diákok a karjukra ejteni a fejüket a padon? Hogyan csoszognak és nehezükre esik az egyenes testtartás? Vagy hogy milyen nehezen másznak elő reggelente az ágyból?

Na ez a japán gravitáció. Ezért néznek a japánok többször lefelé, mint nálunk, kevesebb szemkontaktussal és ezért nincs olyan mondásuk, mint a „fel a fejjel!”.

A felnőttkort elérve is számolnunk kell a japán gravitációval. Nézd csak meg az idős emberek járásmódját vagy azt a hatást, amit a szemhéjukra gyakorol a tömegvonzás.

Ahhoz, hogy megértsd a japán gravitációt, először az alapfogalmakat kell tisztáznunk. Talán emlékszel még Newton törvényére, amely kimondja, hogy F=G Mm/r2. Ez a képlet írja le két tárgy között a gravitációs vonzást. A gravitáció mindenre hat, élőre és élettelenre egyaránt.

Úgyhogy ha legközelebb hirtelen vonzódást érzel egy sarokban álló fényes asztal iránt, fogd a gravitációs vonzásra. A tömegvonzás azt is megmagyarázza, miért vagy képes megérezni, ha valaki mögéd lopakodik. Az emberek közti vonzerő a köztük lévő távolsággal négyzetesen arányosan csökken.

Ha a japán gravitáció erősebb, mint a nyugati, ez megmagyarázná, miért utaznak a szigetország lakói előszeretettel csoportban és miért érzik magukat magányosnak a többiek nélkül.

Némelyek máris rájöttek, hogyan váltsák pénzre a japán gravitációs vonzás energiáját. Disneyland például annyira gazdag, hogy megvásárolt egy csomó gravitációt: hegyeket emelt belőle, azzal a szándékkal, hogy minél több látogatót vonzzon a parkba. A dolog működik: a legtöbb japánt mágnesként vonzza bármi, amire rá van írva, hogy Disney.

Gondolkodtál már azon, miért húz a gravitáció lefelé, ahelyett, hogy mondjuk oldalra tenné? Ahhoz, hogy elképzeld a vízszintes gravitációt, idézd fel magadban a lányag fújó szellőt. Az oldalirányú tömegvonzásnak számos kedvező hatása lenne: a japán diákok végre nem küzdenének a szemükbe lógó hajtincsekkel, szélesebb lehetne a mosolyuk, sőt, még a fülzsír is magától kigravitálna a hallójáratokból. Ha a gravitáció mondjuk nyugatra húzna, egyszerűen kiszívná őket az ágyból reggelente, és ha az iskola is abban az irányban van, egyszerűen begravitálnának a tanterembe. Üres tankkal is odajutnának az autóval iskolába igyekvők. A tanítók a nyugati falnál halmozhatnák fel a vizsgakérdésekre a megoldásokat, rendezve a válaszért a plafont bámuló diákok problémáját.

Fantáziálj, ahogy csak bírsz, a gravitáció nem dolgozik oldalfelé. Csupán annyit tehetünk, hogy elegendő alvással és rengeteg kávé megivásával harcolunk ellene, mert a fáradtság a gravitáció legrútabb megjelenési formája.

Valamit azonban mégis tehetünk, hogy a diákjaink ne veszítsék el a gravitációval folytatott állandó harcot.

Íme a javaslatom: mivel nem vehetjük rá a tömegvonzást, hogy oldalról tegye, ugyanazt a hatást elérhetjük, ha az iskolákat fordítjuk az oldalukra.

Nem ismerem a szokásaid, de személy szerint leginkább fekve tanítanék.

Amy Chavez

Related posts

Kommentelj