Élménybeszámolók
Évekkel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy a szigetemre költöztem, néhány barátom érkezett látogatóba a főszigetről. A tervek közt szerepelt egy barbecue-zés is, ezért minden hozzávalót magukkal cipeltek, hiszen errefelé nehéz beszerezni az olyan egzotikus alapanyagokat, mint a hús.
BővebbenSzomszédom, Kazu-csan folyton panaszkodik a Siraisi nemzetközi villa vendégeire: már megint magukkal vitték a partra a fekvőhelyül szolgáló matracokat. A helyi minsuku (japán stílusú fogadó) is rendszeresen felhív, hogy magyarázzam el a külföldi vendégeknek az ágyazás módját, mivel megint lepedőt kérnek a futonra.
BővebbenTöbb barátom ajánlotta Tana-szant, a masszőrt. „Kicsit furcsa, de nagyon jó”, mondta egyik barátom. Az biztos, hogy furcsán hangzik a neve („Polc úr”).
BővebbenEgy nap végignéztem az osztályon és elcsodálkoztam: hol rontottam el? A legtöbben aludtak, az a néhány diák, aki nem tette, már korábban elájult. Abbahagytam a beszédet, kinéztem az ablakon és a tanítás tudományáról kezdtem elmélkedni. Arra a következtetésre jutottam, hogy a tudomány a hibás: a gravitáció húzza le a nebulókat.
BővebbenA japánok sikerrel exportálják egyik legnagyszerűbb árucikküket – az alvást. Vagy legalább magát az ideát. A japánok mesteri szinten űzik az erőteljes lazítást: bármely napszakban könnyedén találsz egyész családokat, akik a vonaton szundítanak. Minden megállóban gyors szemöldök-emeléssel győződnek meg róla, hogy még nem érkeztek el úticéljukhoz.
BővebbenHa hetvenöt évig élsz, nagyjából 650,000 órás leszel. Valahogy nem tűnik soknak, különösen, ha belegondolsz, milyen szép házat kapnál ugyanennyi dollárért. Másrészt viszont 650,000 jen mindössze néhány havi kereset Japánban. Nem tűnik túlságosan fair-nek, nem igaz?
Bővebbenavagy hogyan segíthet a tengerre nyíló kilátás az árképzésben Ahogy Amano szan háza mellett kocogtam a parton, megláttam, hogy épp a füvet kapálja. Ahányszor a gyepbe vágott, annyiszor fintorodtam el, de igen eltökéltnek tűnt. Szerintem takarítani könnyebb.
BővebbenAmikor egy japán egyetemen angolt tanítottam, állandóan azon fáradoztam, hogy a diákok gondoljanak egy kicsit a tantermen túli világra is. A teremben ugyanis tökéletesen beszéltek angolul, de amint kiléptem a való világba, lefagytak és egy szót sem bírtak kinyögni. Most már tudom, miért.
BővebbenÚgy érzed, hogy túl hamar kezdődik a karácsonyi készülődés? Annyira, hogy mikor végül eljő az ünnep, már tele van vele a puttonyod?
Bővebben