Isten hozott Tejországban

Van valami marhaság a leveg?ben. Hokkaidón vagyok és mindenfelé csak farmokat látok, de sehol egy állat. Ahogy elnézem, a legtöbb gazda havat termeszt, mert semmi mást nem látni.

Hokkaidót már 25 éve Hokkaidó Tejországként ismerik. Ez a vidék látja el Japánt tejtermékkel, itt termelik a legtöbb tejet és sajtot is. Ez azért van, mert Hokkaidó nagy, akárcsak a tehenek. A teheneknek élettérre van szüksége.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg width=”250″ height=”188″ align=”middle” hspace=”6″ alt=”Image” title=”Image” border=”0″ />.

Ennek eredményeképp a legtöbb japán tehén Hokkaidóra költözött, ahol istállóikat arra használják, hogy dekorációs elemként szolgáljanak a tejesdobozokot és a reklámokban. Hokkaidót járva számos sajtgyárral és jégkrémgyártó üzemmel találkoztam.

Még egy “tejgyárral” is a Takahasi farmon, ahol fagyit, joghurtot, pudingot, s?t, még “mú-mú sütit” is árultak. El?ször a Niseko Walker cím? japán magazinban olvastam a Takahasi farmról. A cikk kétoldalas közeli fotót mutatott be két bombázóról – egy svájci barnáról és egy holsteinr?l. A pár bámulatosan nézett ki.

Úgyhogy a Takahasi farm felé vettem az irányt és megálltam a tejgyárnál egy fagyira. A boltban lév? szórólapon ismét a két gyönyör?ség, a barna svájci és a fekete-fehér holstein köszönt rám. A pénztároshoz fordultam – határozottan marhaság lebegett a leveg?ben, amely a boltban található tejtermékekért felel?s. Amikor szóba hoztam, a n? az ablakon keresztül egy távoli gazdaságra mutatott, és közölte, hogy szívesen látják az érdekl?d?ket.

Alig szálltam ki a kocsiból, az összes tehén máris odatódult, hogy engem köszönsön. Lehet, hogy a pólómon lév? tehénminta okozta, mindenesetre megtisztel?nek éreztem, hogy ennyire érdekl?dnek irántam.

Bemutatkoztam és elmondtam nekik, hogy a tehenek munkakörülményeire vagyok kiváncsi. Nincs sok túlórájuk? Rendesen megfizetik? Ilyesmiket.

Múztak.

A tulajdonos, Takahasi Majumi egy közeli házból jött el?, hogy megnézze, mi ez a múzás. Bemutatkoztam, mire a hölgy kedvesen felkínálta, hogy végigvezet és válaszol a kérdéseimre.

A legfontosabb kérdéssel kezdtem: vajon a hokkaidói tehenek tájszólásban múznak?

– Nem tudom, de a svájci barnának határozottan más a múja – felelte. Mélyebb, érdesebb mú.

Ahogy beléptünk a tehénistállóba, számtalan múval köszöntöttek: kicsivel, naggyal, méllyel, s?t, még borjúmúval is. A tehenek szép sorban álldogáltak és szalmát meg zabot emésztettek.

– Most van az ebédszünet – magyarázza Takahasi asszony. – Pár órára kint voltak a szabadban, most pedig esznek és pihennek, miel?tt újra kihajtjuk ?ket. – Ésszer? munkaterhelésnek t?nik.

Télid?ben a tehenek csupán két-három órát töltenek a szabadban. Ezzel a rengeteg hóval persze érthet?, miért nem lehet ?ket kint hagyni. Pár órán belül teljesen beleolvadnának a tájba, és a gulye helyett mindössze néhány vicces alakú hókupac maradna.

A szálláson és az étkezéseken túl milyen különleges bánásmód jár az itteni marháknak? Hallgathatnak zenét? Megmasszírozzák ?ket?

– Néha megmasszírozom ?ket a kefével. Nem hinném, hogy szeretnék a zenét – világosít fel Takahasi néni.

Horkolnak alvás közben a tehenek?

– Még sosem hallottam – mondja, miközben a heverész? svájci barna felé sétálunk. A joghurtos kartonokon ? a modell.

A svájci barna igazi gyönyör?ség volt. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy ha kicserélnék a fülében a m?anyag azonosítót egy pár csilingel? fülbevalóra, úgy nézne ki, mint egy tehén. Akarom mondani szépség.

A régi id?kben a teheneket a mintázatuk alapján regisztrálták. Minden tehén foltjait gondosan lerajzolták. Ma már fülbe t?zött cédulát használnak.

Takahasi asszony ezután a tehénszexr?l és a szaporodásról kezdett mesélni. Err?l majd a következ? héten mesélek.


Amy Chavez


Related posts

Kommentelj