Megjelent a Szaku #25!

Neo interjú

I like Japan…
Japan is number one.

Aki jártas a magyar elektronikus könnyû­ze­nében, biztosan hallott már a Neo együt­tes­rõl. A zenekar a ’90-es évek közepén Mil­ko­vics Mátyás és Moldvai Márk duójaként in­dult. Sok év, számos nemzetközi siker el­érése – többek között a Kontroll c. film ze­né­jének elkészítése – után 2003-ban Márk elhagyta a formációt, Mátyás pedig úgy dön­tött, folytatja eddigi munkáját a Kont­roll vendégzenészeivel. Így született meg az új Neo, mely a digitális hangzást ötvözi a klasszi­kus hangszerekkel.

Kagura: beszélgetés az istenekkel

Minden negyedik esztendõben újévkor ka­gu­ra elõadást tartunk a szigetünkön. Nem csak hátradõlve nézzük a kagurát: akarod vagy sem, a részévé válsz. Az elõzõ négy év összes ünnepsége olyannak tûnik, mintha csak próbák lettek volna a nagy kagurára.
A kagura színházi elõadás, zenével és tánc­cal, vagyis azzal a két jármûvel, ame­llyel dö­cög­hetünk az istenekkel történõ kom­mu­ni­ká­ció útján. Abban nem vagyok biztos, hogy mi­rõl is kommunikálunk az istenekkel, de a he­lyi­ek láthatóan egész jó viszonyban vannak ve­lük.
Négy év várakozása és elõkészülete ért be az ese­mény reggelén, amikor a korábban csendes és törvénytisztelõ lakosság en masse szakét kez­dett inni. Aztán minden elszabadult. A nap nyolckor kezdõdött, amikor a kagura és a kosz­tümös cinkosokból álló kíséret meg­­ér­­ke­zett egy hajóval. A vízijármû tett néhány kört a kikötõben, közben a kagura a fedélzeten tán­colt, az összes kezében legyezõvel. Vörös masz­kot viselt, hosszú „tengu” orral. A szi­get­la­kók üdvözölték a kagurát és az õt kí­sé­rõ csa­patot, ahogy kiléptek a hajóból. Az elsõ szaké-tószttal a sintó isteneket kö­szön­töt­ték.

Lányok a tokiói éjszakában II.

Ivata Ajano mindent megtapasztalt, amit csak a klubok világában meg lehetett – 18 éves kora óta mama-szan a tokiói Ginza ne­gyed­ben. Ajano világában minden arról szól, hogy Japán legnagyobb vállalatainak ve­ze­tõi néhány órára tökéletes kényelmet és kényeztetést leljenek. Ajano gyorsan tisz­táz­za: a hostess nem egyfajta modern gésa, aki sze­xu­ális kapcsolatot létesít a partnerével. Per­sze ilyen is elõfordul, de nem feltétlenül. Ez az esetlegesség a jó üzlet kulcsa.
A buborékgazdaság idején, egy évtizeddel ko­ráb­ban nem volt ritka látvány a politikus sem a klubjában, akinek koalíciós partnerei ren­dez­ték a zsíros számlát. Volt olyan eset, hogy az egyik japán pénzügyi
és elektronikai ór­iás elnökei egyetlen óra alatt fél­mil­li­ó jent költöttek nála. Ezt nem nehéz el­kép­zel­ni, mivel két üveg Dom Perrignon Gold 780,000-be kerül. Egy nagyvonalú vendég egy­szer záróra után ötszázezer jent adott ne­ki egy kávéért és a taxiért.