Megjelent a Szaku #25!

Önvédelem
– pusztán önvédelem? –
(kés és bot)

Ha nem hivatásszerûen foglalkozom ve­le (mert õk egy másik kategória), akkor sza­bad­idõs tevékenységként ennél kevésbé ma­zo­chista módszerekkel is megõrizhetem egész­sé­ge­met. Ha a jó hangulat miatt járok le, ta­lál­ha­tok olyan közösséget is, ahol nem kell erõ­sza­kot alkalmaznom azokkal szemben, akik testi kapcsolatba kívánnak lépni velem.
Ha önmagam védelmére kívánok fel­ké­szül­ni, vajon ismerem-e az önvédelem szó je­len­té­sét, tu
dom-e, meddig terjed a határ?
A jogos védelem nem­csak önvédelem le­­het, véd­he­tõ még a hely­szí­nen levõ más sze­mély éle­te, egészsége, testi ép­sé­ge, de ugyanígy va­gyo­ni javak is. A tá­ma­dás gyak­ran elõzmény nélküli, gyors, az e­gész szituáció néhány másodpercig tart, így nehéz körültekintõen cselekedni, a vé­de­ke­zés emiatt reflexes. (Sötét utcán a tá­ma­dó késsel támad, a tetten ért betörõ meg­pró­bál leütni, a magányos nõt többen tá­mad­ják elhagyott helyen stb.) Mivel a jogos vé­del­mi helyzetben levõ személy gyakran szin­te sokkhatás alatt cselekszik, így nehéz ér­vé­nyesíteni vele szemben az arányosság kö­ve­tel­ményét, vagyis azt, hogy az elhárító ma­ga­tar­tás nem okozhat nagyobb hátrányt, mint amit a támadás okozott volna. Tehát nyilván túl­lépi az arányosságot az, aki úgy védi ki a po­font, hogy lelövi a pofozkodót.

A holland iskola

A kicsiny európai ország már meg­szü­le­té­se­kor küzdelemre kenyszerült. A Spanyol Bi­ro­dalomba Németalföldként betagolt tar­to­mány véráldozatos, sokéves küzdelem á­rán nyer­te el függetlenségét. Tengerszint a­latt el­he­lyez­kedõ területük a megélhetésért ten­ge­­ri kereskedésre és az ezzel járó vala­mennyi vi­szon­tagság a merészségre, lele­mé­nyes­ség­re kényszerítette a batávokat.
A hollandok kalandozásaik során kerül­tek kapcsolatba a harcmûvészetekkel. A film­so­ro­zat­ban is bemutatott Shogun re­gény kor­má­nyo­sának története közismert Ma­gyar­or­szá­gon is. A hollandok a harcmûvészetek eu­ró­pai úttõrõivé és egyben éllovasaivá vál­tak. Anton Geesink személyében a japán he­ge­mó­niát megtörve elõször lett európai ju­dós világ- és olimpiai bajnok. A szintén csel­­gán­csozóként induló, majd az Oyama  ál­tal vezetett Honbu dojóban köztiszteletet ki­ví­vó Jan Bluming  késõbb a kyokushin ka­ra­te európai elterjesztésében szerzett elé­vül­he­tet­len érdemeket.

Pride Shockwave 2005 –
a szilveszteri gála

Az est elsõ mérkõzésén Charles Bennet és Ken Kaneko csapott össze. Míg a japán egy csön­des, visszafogott fiú, addig Bennet egy iga­zi showman, aki most is hozta a megszokott for­má­ját: a bíró már a szabályismertetésnél kény­te­len volt rászólni. A mérkõzést Kaneko kezd­te agresszívabban, ám Bennet volt az, aki ér­té­kel­hetõ találatokat szerzett és négy perc el­tel­tével le is kopogtatta japán ellenfelét. Ben­net a földön még gondolt egyet és le­te­rí­tet­te a bírót is, aki értette a viccet és egy sárga la­pot mutatott neki.
A második mérkõzésen Kazuhiro Naka­mu­ra Yuki Kondóval csapott össze. A nem túl iz­gal­mas mérkõzést Nakamura egyhangú pon­to­zás­sal nyerte.