Megjelent a Szaku 20!

Hinamacuri

Momo no szekkunak, barackfesztiválnak is nevezik, mert a régi holdnaptár szerint ekkor van a barackvirág nyílásának ideje.

A barackfát sokáig varázserővel rendelkező faként tisztelték, ami előzi a démonokat és az erőt, a kortalanságot és békét jelképezi. A lányos családok ezen a napon imádkoznak a lány egészséges növekedéséért és boldogságáért. E napon felállítanak egy öt- vagy hétlépcsős, vörös szőnyeggel borított és barackvirággal díszített kis építményt, amelyre kiállítják a hinaningjókat, azaz a kimondottan erre az ünnepre alkotott, régi japán öltözetet viselő babákat, melyeknek mindnek megvan a hagyományos neve.

A stand a császári udvart jelképezi, ennek megfelelően a tetején a császár (obina) és a császárné (mebina) áll. A következő lépcsőfokra három udvarhölgyet helyeznek: a „nagae no csósi” hosszúfülű pohárban kínálja a szakét, a „szanpó” ülve tartja kezében a szakéspoharat, míg a „nagae no csósi” és a „kuvae no csósi” állva. Alattuk öt zenész muzsikál, a bábuk hangszerjeik nevét viselik. Az egyik taikón (kis dob) dobol, a másik ókaván (nagy kézi dob), a harmadik kodzucumin (kézi dob), a negyedik zenész (fue) furulyázik, az ötödik pedig az énekes (utaikata). Az ókaván és a kodzucumin játszó zenész áll, a többiek ülnek. Az énekesnek összecsukható legyezője van.

Kapcsolódó bejegyzések