Amy Chavez amerikai újságíró már több mint egy évtizede él Japánban, és tapasztalatairól, kalandjairól a Japan Times-ban jelennek meg írásai:
Amy Chavez honlapja (angol nyelven)
A Szaku honlapján rengeteg cikket olvashattok tőle, de egy-egy írást közöltünk minden Szaku magazinban is (ezen kívül van egy nagy rakás belőlük a CD mellékleteken és a Bazi Nagy Szaku Évkönyvben is…).
Van valami marhaság a levegőben. Hokkaidón vagyok és mindenfelé csak farmokat látok, de sehol egy állat. Ahogy elnézem, a legtöbb gazda havat termeszt, mert semmi mást nem látni. Hokkaidót már 25 éve Hokkaidó Tejországként ismerik. Ez a vidék látja el Japánt tejtermékkel, itt termelik a legtöbb tejet és sajtot is. Ez azért van, mert Hokkaidó nagy, akárcsak a tehenek. A teheneknek élettérre van szüksége.
BővebbenLeültem a hokkaidói istállóban, velem szemben a 47 éves Takahasi asszony és a szexről beszélgettünk. Mármint a szarvasmarhákéról. Személyesen nem jutottam tovább a terhes tehenek látványánál, úgyhogy egy kicsivel több információt szerettem volna kapni nyiladozó érdeklődésem tárgyáról.
BővebbenBeszéljünk a medvékről, akik közül a hokkaidói nagy darabokat higumának hívják. A medvék néha veszélyessé válnak az északi szigeten, ahol a kirándulók könnyen összefuthatnak velük a hegyekben. 1962 óta számolják a baleseteket: azóta 86 alkalommal támadtak és 33 embert öltek meg a medvék.
BővebbenMég tizenöt Japánban töltött év után is képtelen vagyok elkerülni, hogy időnként úgy nézzek ki, mint egy szenvedő, ügyetlen gajdzsin. Tudod, mire gondolok: az a gajdzsin, aki most szállt ki a gépből és hatalmas csomagokkal küzd, mindegyik óriási és keréktelen, és hála nekik úgy nézel ki, mint egy csapat görkorcsolyázó flamingóként tovasuhanó japán közé tévedt elefánt.
BővebbenÉvekkel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy a szigetemre költöztem, néhány barátom érkezett látogatóba a főszigetről. A tervek közt szerepelt egy barbecue-zés is, ezért minden hozzávalót magukkal cipeltek, hiszen errefelé nehéz beszerezni az olyan egzotikus alapanyagokat, mint a hús.
BővebbenSzomszédom, Kazu-csan folyton panaszkodik a Siraisi nemzetközi villa vendégeire: már megint magukkal vitték a partra a fekvőhelyül szolgáló matracokat. A helyi minsuku (japán stílusú fogadó) is rendszeresen felhív, hogy magyarázzam el a külföldi vendégeknek az ágyazás módját, mivel megint lepedőt kérnek a futonra.
BővebbenTöbb barátom ajánlotta Tana-szant, a masszőrt. „Kicsit furcsa, de nagyon jó”, mondta egyik barátom. Az biztos, hogy furcsán hangzik a neve („Polc úr”).
BővebbenEgy nap végignéztem az osztályon és elcsodálkoztam: hol rontottam el? A legtöbben aludtak, az a néhány diák, aki nem tette, már korábban elájult. Abbahagytam a beszédet, kinéztem az ablakon és a tanítás tudományáról kezdtem elmélkedni. Arra a következtetésre jutottam, hogy a tudomány a hibás: a gravitáció húzza le a nebulókat.
BővebbenA japánok sikerrel exportálják egyik legnagyszerűbb árucikküket – az alvást. Vagy legalább magát az ideát. A japánok mesteri szinten űzik az erőteljes lazítást: bármely napszakban könnyedén találsz egyész családokat, akik a vonaton szundítanak. Minden megállóban gyors szemöldök-emeléssel győződnek meg róla, hogy még nem érkeztek el úticéljukhoz.
BővebbenHa hetvenöt évig élsz, nagyjából 650,000 órás leszel. Valahogy nem tűnik soknak, különösen, ha belegondolsz, milyen szép házat kapnál ugyanennyi dollárért. Másrészt viszont 650,000 jen mindössze néhány havi kereset Japánban. Nem tűnik túlságosan fair-nek, nem igaz?
Bővebben