Május 12-én tartja Buddha a szülinapját. Ne mondd, hogy megfeledkeztél róla! Még egy lapot sem küldtél neki? Se ajándékot? Nos, ne érezd magad túl kényelmetlenül: én is megfeledkeztem róla. Szerencsére 12-én reggel hangosbemondó kürtölte világgá, hogy „Figyelem, Siraisi sziget lakói, ma van Buddha születésnapja. Kérem, tegyék tiszteletüket a templomban.”
BővebbenArra ébredtem, hogy a macskám engem bámul. „Hello, Kitty”, mondtam neki. Ez eléggé felidegesítette, úgyhogy rámugrott és a hasamon fel-alá masírozva nyávogni kezdett. „Hallottad?”, kérdezte. „Hello Kittyt nagykövetté nevezték ki, hogy Kínában és Hongkongon népszer?sítse a japán utazásokat!” Eh, a cicám megint az NHK híreket bámulta. – Hello Kittyben megvan minden: szépség, pénz, pasik. Mindened lehet, ha gyönyör? vagy. Ahogy az én macskámat nézem, nem nagyon kell aggódnia a szépséggel kapcsolatban. Mégis, felnéz a médiából özönl? mintára. Például a Barbie babára, a valószín?tlenül nagy melleivel. – Ugyan már, Hello Kitty…
BővebbenIsten hozott a ságban. A buddhaságban. Némely buddhista szekta hisz benne, hogy bizonyos kántálások ismételgetésével még ebben az életben eljuthatunk a nirvánába, olyanná válhatunk, mint maga Buddha. Mások, mint a Singon szekta a világ megértésére és a megvilágosodásra más módszert használ: a zarándoklatot.
BővebbenBármely ismertebb japán kertben kötelező elem a ponttyal töltött tavacska, nagy, dekoratív pontyokkal, melyek úgy néznek ki, mint amikre ráborult egy kanna narancssárga festék. A koi, ahogy errefelé ezeket a pontyokat nevezik létezik fekete és fehér változatban is, olyannyira, hogy simán hívhatnánk őket Holstein-halnak is.
BővebbenHiszed vagy sem, nem én vagyok az egyetlen külföldi, aki egy szigeten él a Szeto beltengeren. Bemutatom néhány őrült gajdzsin-társam, akik szintén sziget-stílusban nyomják. Képzelheted, hogy egyikük sem átlagos ember.
BővebbenÉvekkel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy a szigetemre költöztem, néhány barátom érkezett látogatóba a főszigetről. A tervek közt szerepelt egy barbecue-zés is, ezért minden hozzávalót magukkal cipeltek, hiszen errefelé nehéz beszerezni az olyan egzotikus alapanyagokat, mint a hús.
BővebbenA japánok sikerrel exportálják egyik legnagyszerűbb árucikküket – az alvást. Vagy legalább magát az ideát. A japánok mesteri szinten űzik az erőteljes lazítást: bármely napszakban könnyedén találsz egyész családokat, akik a vonaton szundítanak. Minden megállóban gyors szemöldök-emeléssel győződnek meg róla, hogy még nem érkeztek el úticéljukhoz.
BővebbenTöbb barátom ajánlotta Tana-szant, a masszőrt. „Kicsit furcsa, de nagyon jó”, mondta egyik barátom. Az biztos, hogy furcsán hangzik a neve („Polc úr”).
BővebbenVan valami marhaság a levegőben. Hokkaidón vagyok és mindenfelé csak farmokat látok, de sehol egy állat. Ahogy elnézem, a legtöbb gazda havat termeszt, mert semmi mást nem látni. Hokkaidót már 25 éve Hokkaidó Tejországként ismerik. Ez a vidék látja el Japánt tejtermékkel, itt termelik a legtöbb tejet és sajtot is. Ez azért van, mert Hokkaidó nagy, akárcsak a tehenek. A teheneknek élettérre van szüksége.
BővebbenSzomszédom, Kazu-csan folyton panaszkodik a Siraisi nemzetközi villa vendégeire: már megint magukkal vitték a partra a fekvőhelyül szolgáló matracokat. A helyi minsuku (japán stílusú fogadó) is rendszeresen felhív, hogy magyarázzam el a külföldi vendégeknek az ágyazás módját, mivel megint lepedőt kérnek a futonra.
Bővebben