Hello Kitty, az újfajta nagykövet
Arra ébredtem, hogy a macskám engem bámul. „Hello, Kitty”, mondtam neki.
Ez eléggé felidegesítette, úgyhogy rámugrott és a hasamon fel-alá masírozva nyávogni kezdett. „Hallottad?”, kérdezte. „Hello Kittyt nagykövetté nevezték ki, hogy Kínában és Hongkongon népszer?sítse a japán utazásokat!”
Eh, a cicám megint az NHK híreket bámulta.
– Hello Kittyben megvan minden: szépség, pénz, pasik. Mindened lehet, ha gyönyör? vagy.
Ahogy az én macskámat nézem, nem nagyon kell aggódnia a szépséggel kapcsolatban. Mégis, felnéz a médiából özönl? mintára. Például a Barbie babára, a valószín?tlenül nagy melleivel.
– Ugyan már, Hello Kitty egy rövid sz?r? cica. Nincs olyan gyönyör?, hosszú bundája, mint neked – mutattam rá.
– Még saját fészere sincs – válaszolta a macskám, észre sem véve, hogymár megint magát fényezi. Fenekét kénylemesen a padlóra ejtve els? mancsával gesztikulálva közölte velem:
– Tudtad, hogy Hello Kitty több mint ötvenezer különböz? terméken jelenik meg?
– Nyugodj meg, ez nem jelent semmit. Nem is olyan jók azok a termékek. Ett?l függetlenül észrevettem ám, hogy megtoldottad a bevásárlólistám. Nem fogok piros szalagot venni a füledre.
– Hello Kitty már férfiaknak szánt termékeken is szerepel – osztotta meg velem a macskám az információt, a mancsát nyalogatva.
– Ó? – feleltem.
– Megritkítom a bajszom – közölte. – Hello Kittynek is csak hat szál van, három-három mindkét oldalon, tökéletes sorban. Jól néz ki, nem gondolod?
– De neked az összes bajszodra szükséged van. ?k segítenek neked az éjszakai navigációban. Hello Kitty bajsza nem használható semmire. Puszta smink az egész. Hello Kitty nem mehet ki az éjszakába.
– Tényleg? – felelte a cicám, abbahagyva, amit épp csinált: a lábujjait rágcsálta. Lehet, hogy ez már az újfajta pedik?r része volt, a gyönyör? mancsokért?
– Hatalmas a különbség közted és Hello Kitty közt. Te igazi cica vagy- Sosem gondolkoztál el rajta, miért nincs Hello Kittynek gyereke? Mert nem engedik meg neki. Mert az emberek mindig szégyellik magukat a gyerekeik miatt. Mit tennének például a Szanrio cég alkalmazottai, ha Hello Kitty gyerekeib?l félfül? gengsztermacskák lennének?
Tegyük fel, hogy öt cicája születik. Ekkora alomból komoly eséllyel válik az egyik utód cigarettázni fog, a másik félévesen teherbe esik – a paparazzók semmit se hagynának ki. Mindenki a család viselt dolgairól beszélne. És az emberek nem látogatnák meg Japánt.
Cicám szeme némileg összesz?kült, amíg megfontolta a hallottakat.
– Te viszont azt csinálsz, amit csak akarsz. Lopakodhatsz a kiköt?ben, halra vadászva vagy együtt lóghatsz a rongyolt farkú, tetkós fül? kandúroddal. És ez még nem minden! Tudod, mire jöttem rá egy nap? A szigetünkön él? buddhista pap még csak nem is tudja, mi az a Hello Kitty.
– Tényleg? – emelte meg a fülét, ahogy a kedves, id?s szerzetesre gondolt.
– Így van, valószín?leg ? az egyetlen a világon. Még a felesége sem akarta elhinni. Viszont állandóan rólad kérdezget.
Csendesen a hasamra hevert, még mindig az arcomat bámulta. „Nincs miért aggódnod, kiscicám”, biztosítottam és vakargatni kezdtem a füle tövét.
Elrejtette mancsát a teste alatt és addig dorombolt, amíg a szeme már csak résnyire maradt nyitva. „Igazad van”, válaszolta. „Amúgy sem aggódtam túlságosan…”
Mindketten visszaaludtunk.
Ez eléggé felidegesítette, úgyhogy rámugrott és a hasamon fel-alá masírozva nyávogni kezdett. „Hallottad?”, kérdezte. „Hello Kittyt nagykövetté nevezték ki, hogy Kínában és Hongkongon népszer?sítse a japán utazásokat!”
Eh, a cicám megint az NHK híreket bámulta.
– Hello Kittyben megvan minden: szépség, pénz, pasik. Mindened lehet, ha gyönyör? vagy.
Ahogy az én macskámat nézem, nem nagyon kell aggódnia a szépséggel kapcsolatban. Mégis, felnéz a médiából özönl? mintára. Például a Barbie babára, a valószín?tlenül nagy melleivel.
– Ugyan már, Hello Kitty egy rövid sz?r? cica. Nincs olyan gyönyör?, hosszú bundája, mint neked – mutattam rá.
– Még saját fészere sincs – válaszolta a macskám, észre sem véve, hogymár megint magát fényezi. Fenekét kénylemesen a padlóra ejtve els? mancsával gesztikulálva közölte velem:
– Tudtad, hogy Hello Kitty több mint ötvenezer különböz? terméken jelenik meg?
– Nyugodj meg, ez nem jelent semmit. Nem is olyan jók azok a termékek. Ett?l függetlenül észrevettem ám, hogy megtoldottad a bevásárlólistám. Nem fogok piros szalagot venni a füledre.
– Hello Kitty már férfiaknak szánt termékeken is szerepel – osztotta meg velem a macskám az információt, a mancsát nyalogatva.
– Ó? – feleltem.
– Megritkítom a bajszom – közölte. – Hello Kittynek is csak hat szál van, három-három mindkét oldalon, tökéletes sorban. Jól néz ki, nem gondolod?
– De neked az összes bajszodra szükséged van. ?k segítenek neked az éjszakai navigációban. Hello Kitty bajsza nem használható semmire. Puszta smink az egész. Hello Kitty nem mehet ki az éjszakába.
– Tényleg? – felelte a cicám, abbahagyva, amit épp csinált: a lábujjait rágcsálta. Lehet, hogy ez már az újfajta pedik?r része volt, a gyönyör? mancsokért?
– Hatalmas a különbség közted és Hello Kitty közt. Te igazi cica vagy- Sosem gondolkoztál el rajta, miért nincs Hello Kittynek gyereke? Mert nem engedik meg neki. Mert az emberek mindig szégyellik magukat a gyerekeik miatt. Mit tennének például a Szanrio cég alkalmazottai, ha Hello Kitty gyerekeib?l félfül? gengsztermacskák lennének?
Tegyük fel, hogy öt cicája születik. Ekkora alomból komoly eséllyel válik az egyik utód cigarettázni fog, a másik félévesen teherbe esik – a paparazzók semmit se hagynának ki. Mindenki a család viselt dolgairól beszélne. És az emberek nem látogatnák meg Japánt.
Cicám szeme némileg összesz?kült, amíg megfontolta a hallottakat.
– Te viszont azt csinálsz, amit csak akarsz. Lopakodhatsz a kiköt?ben, halra vadászva vagy együtt lóghatsz a rongyolt farkú, tetkós fül? kandúroddal. És ez még nem minden! Tudod, mire jöttem rá egy nap? A szigetünkön él? buddhista pap még csak nem is tudja, mi az a Hello Kitty.
– Tényleg? – emelte meg a fülét, ahogy a kedves, id?s szerzetesre gondolt.
– Így van, valószín?leg ? az egyetlen a világon. Még a felesége sem akarta elhinni. Viszont állandóan rólad kérdezget.
Csendesen a hasamra hevert, még mindig az arcomat bámulta. „Nincs miért aggódnod, kiscicám”, biztosítottam és vakargatni kezdtem a füle tövét.
Elrejtette mancsát a teste alatt és addig dorombolt, amíg a szeme már csak résnyire maradt nyitva. „Igazad van”, válaszolta. „Amúgy sem aggódtam túlságosan…”
Mindketten visszaaludtunk.
Amy Chavez