Megjelent a Szaku #25!

Megjelent a Szaku magazin legújabb száma.

A Szaku #25 megvásárolható az újságárusoknál vagy megrendelhető ITT.

Részletek a tartalomból:

Miyazaki film vándorol a hazai mozikban

A történet egy XIX. század végi fantá­zi­a­vi­lág­ban játszódik: ugyan már is­mer­ik és hasz­nál­ják a gõzgépeket és a kü­lön­fé­le gõz­jár­mû­ve­ket, vonatokat, autókat, a leg­ha­tal­ma­sabb e­rõ mégis a varázslók és boszorkányok bir­to­ká­ban van.
Ebben az ember feletti erõktõl nem éppen men­tes, bonyolult világban él a teljesen egy­sze­rû, hétköznapi lány, Sophie, aki egy folyó part­ján fekvõ kisváros csendes divatboltját ve­ze­ti. Kalapokat készít és árul – apja hagy­ta rá ezt a foglalkozást. A boltos-lány u­nal­mas életét egy, a közelben ténykedõ hír­hedt va­rázs­ló feltûnésével egy csapásra meg­vál­toz­tat­ja.

Mi is az a „maki-e”?

ALAPANYAGÁRÓL

Sellak vagy nem sellak? Mivel tévesztik össze az európaiak legtöbbször a keleti lak­kot?
Az urushi néven emlegetett keleti lakk más tulajdonságú anyag, mint az Európában a XVI. sz. elõtt ismert sellak. A nyugati nyel­vek­ben elterjedt lakk szó a perzsa „lakk”, a szanszkrit „laksha” szóból származik, vagy­is a sellak, amely fákon élõ rovarok gu­mi­sze­rû lerakódásából képzõdött, állati ere­de­tû. (Butea-fa rügyein élõsködõ tetûféle. Pré­se­lés­sel 80 százalék lakkot vonnak ki testükbõl, me­lyet éterben oldanak.) Az ezzel bevont tár­gyak már a távol-keleti lakkok behozatala elõtt, a XVI. sz végén ismertek voltak Eu­ró­pá­ban. Amikor azonban a portugálok révén Eu­ró­pában is megjelentek a Távol-keletrõl szár­mazó lakk-tárgyak, hasonlóan fényes fe­lü­le­tük látványa miatt az emberek azt hit­ték, hogy csak szín és motívumvilágában kü­lön­böz­nek a közel-keleti bevonattól, így azt is lakk-nak nevezték. Amikorra kiderült, hogy ezeknek a fekete háttérrel és többnyire ara­nyos díszítéssel csillogó lakkfa levél alap­a­nya­ga is teljesen eltér a sellaktól, ad­dig­ra már csak a „keleti” jelzõvel tudták meg­kü­lön­böz­tet­ni, olyannyira ezen a néven épült be a köztudatba. Ez vezet napjainkban is a fél­re­értésekhez, pedig a keleti-lakk nem ál­la­ti, hanem növényi eredetû. Alapanyagát a lakkfa nedve szolgáltatja, amely csak annyi­ban hasonlít a sellakhoz, hogy bevonó- és vé­dõ­ré­teg­ként alkalmazható, összetétele, tech­ni­ká­ja, mûvészi lehetõségei azonban teljesen el­tér­nek attól. A lakkfa (Rhus Vernicifera) csa­po­lá­sával   gyûjtik össze annak sûrû méz­ga­sze­rû gyantáját, mely rendkívül különleges tulajdonságú.

Sikoltó szamurájok

„Áááááááááááááááááá!”
A hangos kiáltás életbevágóan fontos, mi­e­lõtt szélesre tárják a hasunkat. Ezt követi a támadás, fejünk fölé emelt karddal. El­len­felünk – lába térdnél enyhén behajtva – vízszintes csapást intéz ellenünk és átvágja bel­sõ­ségeinket, miközben felé rohanunk. Óva­to­san csinálja a máj magasságában, úgy, hogy nem lendíti a kardot, hanem csak el­húz­za elõttünk. Elvégre ez nem baseball.
– Épp megölnek. Sikolts! – zeng Kikucsi Rjú­dzsi, a Tate-dó kard­vívás-koreográfiát ok­ta­tó iskola inst­ruk­to­rá­nak a hangja.
Elõrebuksz, ahogy a gyomrodhoz kapsz és egy utolsót halálhörögsz.
Ellenfeled gyorsan az övére erõsített hü­vely­be rakja vissza a kardját. Te pedig követed a szo­kás diktálta szabályokat és lassan a pad­ló­ra zu­hansz. Halott vagy.