Onszen – minden gumikacsa álma

Itt az idő a fürdéshez: engedd meg a vizet a kádba, szórj bele egy kevés fürdősót és ugorj bele. Ha ez jelenti számodra a fürdőzést, akkor nem tudod, mitől fosztod meg magad és a gumikacsád.

A gumikacsának sokkal vidámabb élete van Japánban, rögtön elmondom,
miért. Először is ebben az országban a legjobb, ha autóval mész
fürdeni. Ez nem azt jeleni, hogy a személygépkocsi beköltözik a
fürdőszobába. A legjobb fürdő tele van természetes hőforrásból származó
vízzel, úgyhogy ugorj gyorsan a kocsiba, vedd magadhoz a kacsát és
irány a hegyvidék.
Esetleg olyan különleges onszen-városba mennél, ahol pár perces sétával
fél tucat közfürdőbe botlik az ember? Az egyik onszen hotelban
megszállhatsz és akár egy álló hétig fürdőzhetsz szünet nélkül.
Egy nap felhívtam a Niszeko Higasijama Prince Hotelt, hogy megkérdezzem, hánykor van nyitva az onszenjük.
– Ma már minden hely foglalt – mondta a hölgy a telefonban. – Egy iskoláscsoport lefoglalta az egész fürdőt.
Egy egész iskola egy kádban?
Hallottam egy “privát luxusfürdőről” a környéken, őket is felhívtam.
– Hogyne, mikor szeretne fürdeni? – kérdezte a hölgy a telefonban. A
“privát luxusfürdőből” végül “családi kád” lett. Nem annyira
romantikus, de legalább nem fogunk a férjemmel egy teljes iskolába
futni tisztálkodás közben.
– Esetleg fél óra múlva? – kérdeztem. Délután fél négy tökéletes
időpontnak ígérkezett egy fürdéshez. Elmondták, hogy egy óra fürdés
fejenként ezer jenbe kerül, a belépő pedig ötszázba. Kiváncsi vagyok,
hogy a kád oldalára milyen jegyellenőrző automatát szereltek.
Mindenesetre időpontot kaptunk, méghozzá japánt, ami azt jelenti, hogy
semmilyen körülmények között nem késhettünk el. Gyorsan felnyaláboltam
a két személyből álló családot és a gumikacsát és nekivágtunk a
húszperces kocsiútnak. Lerongyolódva érkeztünk a Kiranoju onszenhez,
időben, de nyugtalanul a közelgő fürdés gondolatától.
A Kiranoju onszen a Niszeko vasútállomással szemben található, ami
külön kényelmet jelent azok számára, akik vonattal szeretnek fürdeni
járni. Picit meglepett, hogy mit keres a fürdőben egy komplett áruház
likőrrel, ékszerrel és ajándéktárgyakkal, útban a recepció felé. Volt
még egy tésztabolt is. A pulton fekvő katalógus mindenesetre “jó vizet,
jó helyet, nyugtató onszent” ígért.
A pultos hölgy megmutatta a nekünk szánt fürdőt, útközben egy nagy
tatamis szoba mellett haladtunk el. “Mi ez?”, kérdeztem, egy tucat
padlón fekvő emberre mutatva.
Ez a “relaxációs hely”, felelte a nő. Relaxáció? Ezek az emberek
halottat játszottak. “Az 500 jenes belépő lehetővé teszi, hogy a
létesítményt tíztől este fél tízig használják.”
A szoba tele volt könyvekkel, sörautomatákkal, masszázsfotelekkel, és
egy nagyképernyős tévével. A következő ajtó mögött masszázs- és
jógaórát tartottak. Hamarosan felfedeztük, hogy egy vidámparkba
léptünk, ahol minden a test szórakoztatásáról szól. És nekünk már csak
hat óránk volt, ami aligha elég arra, hogy rendesen relaxáljunk.
A “családi kád”, amit lefoglaltunk tökéletes volt: nagy, szögletes
medence, a helyiség falán egy nagy ablak nyílt egy sziklakertre, és még
a hó is esett. Gumikacsám alig hitt a szerencséjének.
A fürdő után a “relaxációs helyiséget” vettük használatba és az óriási
méretű időjárás-előrejelzést bámultuk a tévén. A meteorológus nagy
havazást ígért, miközben az ablakon épp beszűrődtek a lenyugvó nap
utolsó sugarai. Szoba tésztát rendeltünk és annyira lassan ettük, ami
szerintem már a szoba-jóga kategóriába esik.
Japánban fürdőzni nem csak a test megtisztulásáról szól. A test és az elme megtisztulásáról.
Amikor eljöttünk, azon gondolkodtunk: tényleg el kell?

Amy Chavez

Related posts

Kommentelj