Cosplay síelés közben

Azt hiszed, hogy a japánok túlságosan komolyak? Beszéltél már japánul valakivel és láttad, ahogy zavartan visszabámul? Úgy érzed, hogy az élet a felkel? nap országában is lehet néha depressziós? Lehet, hogy segítségre szorulsz. Lehet, hogy gajdzsin vagy.


Nehéz élete van a gajdzsinnak Japánban. Néha elszigetelve érzem magam. Lehet, hogy a kis szigetnek van hozzá köze, ahol élek, a japán beltenger közepén, vagy annak, hogy naponta csupán kevés emberrel találkozom, de nem hinném, hogy ez az oka.
Vagy csak az a baj, hogy itt nincs szélessávú internet, vagy bevásárlóközpont, ahol az eladó megkérdi t?lem: “Szeretné, ha felmelegíteném?”, de ezt sem hinném. Ennek inkább ahhoz van köze, hogy gajdzsin vagyok.
Különösen ha új helyre érkezem, gyakran találom nehéznek, hogy összebarátkozzam az ottaniakkal. 14 éve élek ebben az országban, lassan kezdem megérteni, hogy is m?ködik ez. Most már mindenhova tehén-kosztümben utazom.
Ez egy olyan kultúra, amib?l hiányzik a Halloween. Ha nincs az évben egyetlen nap, amikor mindenki jelmezbe öltözhet, az emberek magukhoz ragadják a kezdeményezést és egész évben ezt csinálják: a cosplay-t. Az összes francia kisasszony-kosztüm és a többi mutatja, milyen mély az emberekben a vágy, hogy valaki mások legyenek. Legalább egy napra.
A japánok kívülr?l komolynak t?nnek, de nagyon szeretnek mókázni és ami még fontosabb, szeretnek nevetni. És ez az, ahol egy gajdzsin a színre léphet. Végy bármilyen képességet – járás, kerékpározás, síelés – és csináld úgy, hogy beöltözöl valaminek. Mindenféle emberrel fogsz megismerkedni.
Amikor télen Hokkaidóra utaztam, sokat törtem a fejem, hogyan léphetnék kapcsolatba a helyiekkel. Aztán egy nap a pályán találkoztam egy japán párral, akik dinoszaurusz-kosztümben csúszkáltak a lejt?n. “Cuki kosztüm!” – köszöntem rájuk, olyan japánokra, akiket különben sohasem szólítanék meg.
– Köszönjük! – felelték mosolyogva.
– Különleges alkalom? – kérdeztem.
– Á, csak jól érezzük magunkat.
Kés?bb, még ugyanebben a szezonban találkoztam hat símajommal. “Csak jól érezzük magunkat”, mondták. Ez gondolkodóba ejtett. És múzásba.
A japánok imádják, ha a helyi eseményeken gajdzsinok is részt vesznek. Az els? alkalommal, amikor ilyesmibe vágtam a fejszém, tehénnek öltöztem. A Kuccsan Jukitopia (hó-utópia) elnevezés? fesztivál indulója voltam. Ennek a fesztiválnak a f? attrakciója a tórepülés. Ha nem tudod, hogyan zajlik a tórepülés, akkor képzelj el egy cosplay-es japánt, aki megpróbál átsíelni egy jeges vízzel teli tavacska felett.
A lényege, hogy olyan gyorsan mész, ahogy csak bírsz sílécen vagy hódeszkán és átugrasz egy 13 méter hosszú mesterséges tavat.
A tórepülés annyira népszer?, hogy korlátozni kellett a résztvev?k számát. Csupán száz embernek engedték meg, hogy átküzdjék magukat a túlsó partra. Az ?rült japán férfiak minden elképzelhet?nek beöltöztek a dinoszaurusztól a nindzsáig, illetve bevetk?ztek mavasiba vagy elefántot utánzó alsónadrágba. Én voltam az egyetlen szarvasmarha. Múúúú.
A második esemény a Top to Bottom 6K Downhill síverseny volt, amit Szapporó mellett tartottak a Teine síparadicsomban. 250 résztvev?b?l öt gajdzsin volt.
Hidd el, az öt gajdzsin megérkezése a startkapuhoz pontosan olyan volt, mint amikor bevonult a bobversenyre a jamaikai csapat. Egy nappal az esemény után a rendezvény honlapja így lelkendezett:
“Az idei verseny arról marad emlékezetes, hogy külföldiek is részt vettek rajta. Egy 75 éves amerikai férfi is nevezett, akárcsak egy jetinek öltözött férfi és valaki, aki Holsteinnek öltözött…” Múúúúú!
Az utolsó esemény a Niseko Niseko Super Bumps verseny volt, ahol egy mez?n kellett lesiklanunk és közben kett?t ugrani. Csak ötven induló volt, köztük mindenféle freestyle válogatott-tagok, úgyhogy biztos voltam benne: a Holstein kategóriát fogom csak megnyerni.
Ahogy felvettem a tehánkosztümöt, olyasmi történt, amire nem számítottam. Megjelentek a tehén-lesifotósok! Mobiltelefonnal, digitális fényképez?vel, videokamerával rontottak rám. Mindenhová fotósok követtek. Egy magazin interjút akart. Mindenki múzott.
A gajdzsinok szemmel láthatóan egyfolytában díjakat nyernek. Ez leginkább azért van, mert a legtöbb japán versenyen van különdíj. Mondanom sem kell, hogy a hokkaidói japánok szerint a tehenek különleges embernek számítanak. Ahogy a díjamért igyekeztem – egy láda hokkaidói krumpli -, a bemondó épp azt közölte az egybegy?ltekkel, hogy reméli, jöv?re még több gajdzsin jön el a Niseko Super Bumps versenyre.
A legnagyobb dicséretet számomra mégis az jelentette, amikor egy japán lépett hozzám és megkért, adjam neki kölcsön a tehénjelmezt.
– Semmi gond – feleltem. – Nekem kett? van.
Szóval ha legközelebb lehangoltnak érzed magad Japánban, menj ki az emberek közé és hints el köztük némi gajdzsin-vidámságot. Ha úgy gondolod, van egy extra tehénjelmezem. Múúúúúú!

Amy Chavez

Related posts

Kommentelj