Kategória: Receptek

A szárított gombát gyenge csapvízben gyorsan öblítsd le (megelőzendő a fogával homokot csikorgató vendég meglepett arckifejezését), majd tedd annyi kézmeleg vízbe, amennyi ellepi. A vízbe tegyél egy kevés kristálycukrot, hogy jobban kijöjjön a gomba íze és illata. A kalapokról még száraz állapotban törd le a szárakat, amik általában sokkal lassabban puhulnak le (ha egyáltalán). Az áztatólevet leveshez, keményítővel sűrítő lének vagy akár rizsfőzéshez is használhatod. A dasit is kitűnően helyettesíti.

Pontosabban egyetlen teendő: a sózás. Első pillantásra értelmetlennek tűnik a halat sózni, amikor úgyis a főzőlé (vagy a leves) íze határozza majd meg a végső összhatást. Ez igaz, viszont ha a forró vízbe tétel előtt fél órával megsózod, a hal húsa keményebb marad, nem engedi ki annyira saját ízét. A vastagabb halszeleteket hosszabb ideig (akár egy-másfél órára), a vékonyabb filéket elég 10-20 percre helyezd sós vízbe. 1 liter vízhez két teáskanál sót használj. Ezt a módszert nevezik tate-dzsiónak, míg a hagyományos sózást furi-dzsiónak hívják. A halról főzés előtt hideg vízzel…

Mire jó, ha nem kerek, hanem szögletes omlettet készíthetek? – merül fel az emberben a kérdés, amikor a japán konyhafelszereléseket nézegeti. A japán konyha kicsit másképp ismeri a rántottát, mint mi: általában papírvékonyra sütik, majd sok réteget egymásra rakva kis kockákat vágnak belőle. Az olajjal kikent szögletes sütő – tamagojaki – aljára egész vékonyan tojást csorgatunk, majd mihelyt az alja szilárdulni kezd, egy pálcikával felhajtogatjuk a serpenyő hozzánk eső végébe. Ismét öntünk a serpenyőbe egy kevés rántottát, az összehajtogatott részt megemeljük, hogy alá tudjon folyni, majd amikor keményedni kezd, újra…

Vokban soha ne használj olivaolajat!