Élménybeszámolók
A híres niszekói, térdig érő porhóban síeltem, amikor meghallottam a dalt: „Can’t hurry love, you’ll just have to wait…” Aha, Phil Collins. Csörög a telefonom. Nem foglalkoztam vele, suhantam tovább a levegőben. „… it’s a game of give and take…”
BővebbenItt sütkérezem Hokkaidón a központi fűtésben. Japán barátságtalan északi vidékére utaztam a téli hónapokra, oda, ahol csupán a lakosság öt százaléka merészel élni, háromezer higumával, azaz barnamedvével együtt. Hokkaidó széles, nagy tereiről és jól tejelő teheneiről híres.
BővebbenAmikor elköltöztem Niszekóba, az egész várost ellepte az év első havazása. Brutális egy hóesés volt.
BővebbenTavaly télen találkoztam a Mikulással Akita-kenben. Miután ajándékot kaptam t?le, indultam tovább északra, a központi f?tés hazájába. Ahol elhagytam a vonatot Aomoriban, az utasok egy bódé körül álltak és rament szürcsöltek a megfelel? szerelvényre várva. És még belélegzett kajáról beszélnek… Aomori a Tóhoku régió része, Honsú, azaz a f?sziget legészakibb megyéje. A japánok között olyan kép alakult ki róla, mint elmaradt, „nagyon vidéki” megye. Az Aomori azt jelenti, hogy „kék erd?”, leghíresebb termékei az alma és a nyári Aomori fesztivál. Az év többi részében a helyi tájszólás, az Aomori-ben gondoskodik…
BővebbenMegcsináltam! Ezt a telet nem fogom halálra fagyoskodni szigeteléstől mentes házamban.
BővebbenVégre megtettem. Viseltem azt a maszkot, mert megfáztam. Igazából nem is megfázás volt, hanem valami harcias gyomorvírus. Egyfolytában azon agyaltam: ki tehette? Kicsoda nem viselte a sebészmaszkot, hogy átpasszolja nekem a vírusait? Lehet, hogy az az este volt a hibás, amikor mindenki nabét evett és ugyanabba az edénybe dugdosta a pálcikáját? Hmmm.
BővebbenJapánban a minsuku – hagyományos fogadó – tulajdonosok mindig fejvakarással veszik tudomásul a külföldiek szobafoglalását. Nem mintha nem beszélnének angolul vagy nem szeretnék az idegeneket. Az évek során megismertem néhány minsuku tulajdonost, és megtanultam, hogy a külföldiek tényleg mendokuszai-ok tudnak lenni (azaz gondot okoznak), leginkább azért, mert Japánban járva nem úgy élnek, mint a japánok. Az igazság az, hogy a japánok oda-vissza vannak a külföldiekért és nagyon szeretnék, ha náluk laknának, csak az a baj, hogy egyfolytában elbitangolnak.
BővebbenNémelyik bogár előkelő helyet harcolt ki a japán kultúrában. Nyugaton előbb ütünk, aztán kérdezünk, Japánban viszont egyáltalán nem engedheted meg magadnak, hogy csak úgy, diszkriminációmentesen irtod a rovarokat. A végén még balszerencsét hoznak.
BővebbenA legszebb időszak Japánban a nyíló cseresznyevirágé. O-hanami cseresznyevirág-néző csoportokat látni mindenfelé, még csak meghívó sem kell, hogy részt vegyél egyen. Tudományos tény, hogy bármi, amit egy virágzó cseresznyefa alatt végeznek, az o-hanami (virágnézés). Sétálj egy virágzó cseresznyefa-sor mellett és elmondhatod, hogy ohanamin voltál. Vidd ki az angol tanítványaidat, hogy a fák árnyékában olvassanak verseket és ohanamit tettél. Csak annyi kell, hogy találsz egy cseresznyefát és kijelented, hogy a tiéd. De siess, a fák csak két hétig virágzanak.
BővebbenNemrég fedeztem fel magamnak a love hoteleket! Nem a piszkos, elhanyagolt szállókat a sín túloldalán, hanem azokat, amelyek tisztábbak a hagyományos minsuku fogadóknál, olcsóbbak, mint egy business hotel és a bevásárlóközpont közelében vannak. Hogy mi köze ennek a szerelemhez? Szükségképp semmi.
Bővebben