Kategória: Élménybeszámolók

Új munkám támadt: orvosi tolmácsként dolgozom egy hokkaidói síparadicsomban, ami azt jelenti, hogy időm jó részét a sürgősségi szobában töltöm. Saját vészhelyzetem van!

Bővebben

Egész télen Hokkaidón dolgoztam orvosi tolmácsként. Niszekóban, a porhót kedvelő síelők és hódeszkások Mekkájában vállaltam munkát. Ha a nagy porban hirtelen feltűnik egy izmosabb növény, ha besíelnek az erdőbe vagy ha nem sikerül tökéletesen átugrani egy sziklát, akkor bemegyek a kórházba és segítek fordítani az orvos és a beteg között.

Bővebben

Amikor már azt hittem, hogy mindent tudok a japán vécékről, elutaztam Hokkaidóra. Hú, rengeteget kell még tanulnom.Az első különbség az északi sziget mellékhelyiségeinél a helyszín: a genkanban! Hopsz. Ha belépsz valakinek a lakásába errefelé, biztosan találsz egy ajtót rögtön a bejáratnál, még mielőtt lehetőséged nyílna arra, hogy belépj. „Odzsama simaszu! Toire onegai simaszu!” (Itt vagyok, használhatom a vécéd?) Nem, ez nem az arrajáró szövege, akinek hirtelen pisilhetnéke támadt. Más az oka, mindjárt elmagyarázom. A genkan, amiről mindig is azt hittem, hogy a vendégek fogadására szolgáló kis előtér, ikebanával és esetleg…

Bővebben

A híres niszekói, térdig érő porhóban síeltem, amikor meghallottam a dalt: „Can’t hurry love, you’ll just have to wait…” Aha, Phil Collins. Csörög a telefonom. Nem foglalkoztam vele, suhantam tovább a levegőben. „… it’s a game of give and take…”

Bővebben

Itt sütkérezem Hokkaidón a központi fűtésben. Japán barátságtalan északi vidékére utaztam a téli hónapokra, oda, ahol csupán a lakosság öt százaléka merészel élni, háromezer higumával, azaz barnamedvével együtt. Hokkaidó széles, nagy tereiről és jól tejelő teheneiről híres.

Bővebben

Amikor elköltöztem Niszekóba, az egész várost ellepte az év első havazása. Brutális egy hóesés volt.

Bővebben

Tavaly télen találkoztam a Mikulással Akita-kenben. Miután ajándékot kaptam t?le, indultam tovább északra, a központi f?tés hazájába. Ahol elhagytam a vonatot Aomoriban, az utasok egy bódé körül álltak és rament szürcsöltek a megfelel? szerelvényre várva. És még belélegzett kajáról beszélnek… Aomori a Tóhoku régió része, Honsú, azaz a f?sziget legészakibb megyéje. A japánok között olyan kép alakult ki róla, mint elmaradt, „nagyon vidéki” megye. Az Aomori azt jelenti, hogy „kék erd?”, leghíresebb termékei az alma és a nyári Aomori fesztivál. Az év többi részében a helyi tájszólás, az Aomori-ben gondoskodik…

Bővebben

Megcsináltam! Ezt a telet nem fogom halálra fagyoskodni szigeteléstől mentes házamban.

Bővebben

Végre megtettem. Viseltem azt a maszkot, mert megfáztam. Igazából nem is megfázás volt, hanem valami harcias gyomorvírus. Egyfolytában azon agyaltam: ki tehette? Kicsoda nem viselte a sebészmaszkot, hogy átpasszolja nekem a vírusait? Lehet, hogy az az este volt a hibás, amikor mindenki nabét evett és ugyanabba az edénybe dugdosta a pálcikáját? Hmmm.

Bővebben

Japánban a minsuku – hagyományos fogadó – tulajdonosok mindig fejvakarással veszik tudomásul a külföldiek szobafoglalását. Nem mintha nem beszélnének angolul vagy nem szeretnék az idegeneket. Az évek során megismertem néhány minsuku tulajdonost, és megtanultam, hogy a külföldiek tényleg mendokuszai-ok tudnak lenni (azaz gondot okoznak), leginkább azért, mert Japánban járva nem úgy élnek, mint a japánok. Az igazság az, hogy a japánok oda-vissza vannak a külföldiekért és nagyon szeretnék, ha náluk laknának, csak az a baj, hogy egyfolytában elbitangolnak.

Bővebben