Élménybeszámolók
A Hokkaidón töltött tél után a hegyek között síelni olyan nekem, mintha otthon lennék. Néha még azt is elfelejtem, hogy Japánban vagyok, egészen addig, amíg olyan történik, ami sehol máshol nem eshetne meg.
BővebbenKedves Apa, fogadni mernék, hogy meglepődtél, amikor június 17-én, éjfél előtt egy perccel megérkezett hozzád a csomag, épp akkor, amikor már biztosra vetted, hogy megfeledkeztem az apák napjáról. Nem, uram, abszolút nem így történt. Csak annyi történt, hogy mióta a százjenes boltban szerzem be az apák napi ajándékot, valamit tennem kellett, hogy növeljem az értékét. Ezért küldtem egy nap alatt kézbesített expressz küldeményként (próbálnád csak meg ezt a Magyar Postával – a ford.). Látod, egy vagyont költöttem az apák napjára.
BővebbenLassan véget ér téli vakációm Hokkaidón, Niszekóban, és már csak egy kérdés nem hagy nyugodni: tényleg tönkretette a várost a turizmus?
BővebbenItt az idő a fürdéshez: engedd meg a vizet a kádba, szórj bele egy kevés fürdősót és ugorj bele. Ha ez jelenti számodra a fürdőzést, akkor nem tudod, mitől fosztod meg magad és a gumikacsád.
BővebbenTegnap éjjel harminc centit havazott. További harminc centi várható mára. A természet önkifejezi magát.
BővebbenÚj munkám támadt: orvosi tolmácsként dolgozom egy hokkaidói síparadicsomban, ami azt jelenti, hogy időm jó részét a sürgősségi szobában töltöm. Saját vészhelyzetem van!
BővebbenEgész télen Hokkaidón dolgoztam orvosi tolmácsként. Niszekóban, a porhót kedvelő síelők és hódeszkások Mekkájában vállaltam munkát. Ha a nagy porban hirtelen feltűnik egy izmosabb növény, ha besíelnek az erdőbe vagy ha nem sikerül tökéletesen átugrani egy sziklát, akkor bemegyek a kórházba és segítek fordítani az orvos és a beteg között.
BővebbenAmikor már azt hittem, hogy mindent tudok a japán vécékről, elutaztam Hokkaidóra. Hú, rengeteget kell még tanulnom.Az első különbség az északi sziget mellékhelyiségeinél a helyszín: a genkanban! Hopsz. Ha belépsz valakinek a lakásába errefelé, biztosan találsz egy ajtót rögtön a bejáratnál, még mielőtt lehetőséged nyílna arra, hogy belépj. „Odzsama simaszu! Toire onegai simaszu!” (Itt vagyok, használhatom a vécéd?) Nem, ez nem az arrajáró szövege, akinek hirtelen pisilhetnéke támadt. Más az oka, mindjárt elmagyarázom. A genkan, amiről mindig is azt hittem, hogy a vendégek fogadására szolgáló kis előtér, ikebanával és esetleg…
BővebbenA híres niszekói, térdig érő porhóban síeltem, amikor meghallottam a dalt: „Can’t hurry love, you’ll just have to wait…” Aha, Phil Collins. Csörög a telefonom. Nem foglalkoztam vele, suhantam tovább a levegőben. „… it’s a game of give and take…”
BővebbenItt sütkérezem Hokkaidón a központi fűtésben. Japán barátságtalan északi vidékére utaztam a téli hónapokra, oda, ahol csupán a lakosság öt százaléka merészel élni, háromezer higumával, azaz barnamedvével együtt. Hokkaidó széles, nagy tereiről és jól tejelő teheneiről híres.
Bővebben