Kategória: Élménybeszámolók

Tegnap éjjel harminc centit havazott. További harminc centi várható mára. A természet önkifejezi magát.

Bővebben

Új munkám támadt: orvosi tolmácsként dolgozom egy hokkaidói síparadicsomban, ami azt jelenti, hogy időm jó részét a sürgősségi szobában töltöm. Saját vészhelyzetem van!

Bővebben

Egész télen Hokkaidón dolgoztam orvosi tolmácsként. Niszekóban, a porhót kedvelő síelők és hódeszkások Mekkájában vállaltam munkát. Ha a nagy porban hirtelen feltűnik egy izmosabb növény, ha besíelnek az erdőbe vagy ha nem sikerül tökéletesen átugrani egy sziklát, akkor bemegyek a kórházba és segítek fordítani az orvos és a beteg között.

Bővebben

Amikor már azt hittem, hogy mindent tudok a japán vécékről, elutaztam Hokkaidóra. Hú, rengeteget kell még tanulnom.Az első különbség az északi sziget mellékhelyiségeinél a helyszín: a genkanban! Hopsz. Ha belépsz valakinek a lakásába errefelé, biztosan találsz egy ajtót rögtön a bejáratnál, még mielőtt lehetőséged nyílna arra, hogy belépj. „Odzsama simaszu! Toire onegai simaszu!” (Itt vagyok, használhatom a vécéd?) Nem, ez nem az arrajáró szövege, akinek hirtelen pisilhetnéke támadt. Más az oka, mindjárt elmagyarázom. A genkan, amiről mindig is azt hittem, hogy a vendégek fogadására szolgáló kis előtér, ikebanával és esetleg…

Bővebben

A híres niszekói, térdig érő porhóban síeltem, amikor meghallottam a dalt: „Can’t hurry love, you’ll just have to wait…” Aha, Phil Collins. Csörög a telefonom. Nem foglalkoztam vele, suhantam tovább a levegőben. „… it’s a game of give and take…”

Bővebben

Itt sütkérezem Hokkaidón a központi fűtésben. Japán barátságtalan északi vidékére utaztam a téli hónapokra, oda, ahol csupán a lakosság öt százaléka merészel élni, háromezer higumával, azaz barnamedvével együtt. Hokkaidó széles, nagy tereiről és jól tejelő teheneiről híres.

Bővebben

Óh, Mijadzsima! A legtöbbet fotózott hely Japánban. Az a fantasztikus torii kapu a tengeren, a lenyűgöző, cinóber Icukusima szentély, a fenséges Miszen hegy, azok a rohadt szarvasok!

Bővebben

A Siraisi szigeten tartott Musi okuri (Bogárelküldő) fesztiválon a résztvevők egy hajóval eltanácsolják a környékről a kellemetlen ízeltlábúakat

Bővebben

Sosem felejtem el, amikor először jártam a városházán Japánban, hogy szót váltsunk a nemzeti egészségbiztosítás tervéről. Az asztal túloldalán egy férfi a rendszer egészéről beszélt tökéletes japánsággal, ami abban az időben tökéletesen érthetetlen volt a számomra.

Bővebben

Számos vidéki helyhez hasonlóan Siraisi sziget is szenved a népességcsökkenéstől. Amikor tíz éve idejöttem, még 900-an laktak a szigeten. Ma alig hétszázan. Ez is bizonyítja, hogy bárkinek lehet saját szigete, ha elég türelmesen vár. Hamarosan Amy-szigetre keresztelem. Csak azok léphetnek be, akik ismerik a jelszót, lehet, hogy még be is kell jelentkezniük az érkezés előtt.

Bővebben