Megjelent a Szaku 19
Az öngyilkos társkereső honlapokról
Épp azelőtt kérdeztünk rá a honlapon arra, mi a véleményetek a website-okon ismerkedô életunt japánokról, mielőtt a magyar média is ráharapott a témára. A legtöbb szavazat a „mi a rák ez az egész” opcióra érkezett, ezért némi magyarázattal tartozunk.
A japán közvélemény köztudottan másképp tekint az öngyilkosokra, mint mondjuk a magyarok. A japán vallások sem tiltják, így talán nem csoda, hogy Vataru Curumi részletes, illusztrációkkal ellátott könyve (Kanzen dzsiszacu manjuaru – fordítsuk mondjuk Öngyilkosok Illusztrált Kézikönyvének) 1993 óta 1,2 millió példányban kelt el.
A közhangulatot talán jól jellemzi, hogy amikor a kiadó úgy döntött: ráírja a borítóra, hogy „18 éven felülieknek”, Curumi, a szerző azonnal botrányt csapott és azzal fenyegetőzött, hogy másik partnert keres.
A kiadó azzal védekezett, hogy a könyvből ihletet merítve megölte magát egy 18 és egy 12 éves gyerek is, ami után a tokiói hatóságok „veszélyes irodalomnak” minősítették a – nem tévedés – 83 kiadást megért könyvet.