Megjelent a Szaku 19
Gman és a kaiten zusi
Ha japán illemtanról olvasol, valószínűleg találkozol olyan jótanáccsal, hogy ne hívd el a barátod egy kaiten-zusi étterembe vacsorázni. Ez olyan lenne, mintha valakit itthon a McDonald’s-ba invitálnál. Japánban mindenhol találni kaiten zusi boltokat, gyakran sokkal tovább vannak nyitva, mint bármi más, ahol enni lehet.
A legtöbb helynek van valamilyen specialitása, mint például:
- maguro -> tonhal
- toro -> zsíros (értsd: isteni) tonhal
- tamago -> tojásrántotta
- ebi -> rák
- ika -> tintahal
- hamacsi -> makréla
- hotate -> kagyló
- uni -> tengeri sün
és mások. Némelyik vendéglő nemcsak szusit tesz a futószalagra, hanem dinnyét, salátát, sőt dobozos és üveges italokat.
Az árak általában 100 jennél kezdődnek tányéronként. Egy tányérra általában két darab halat tesznek. Némelyik szusi drágább, mint a többi – például kagylót vagy makrélát 200 jenért is kapsz, de torót már csak 300-ért. Az, hogy melyik tányér mennyibe kerül, a színe jelzi. Van a lakásom közelében egy Bikkuri szusi nevű étterem, amely egy országos lánc tagja. Náluk a fehér tányér 100, az arany 200, míg a fekete 300 jenbe kerül. Néhány vendéglő viszont azzal reklámozza magát, hogy nála minden tányér fekete (nemcsak sötétben, hehe). Ez azonban gyakran azt jelenti, hogy a hely egyszerűen nem szolgál fel olyasmit, ami drágább szokott lenni. Egy ikebukurói helyen viszont 8 különböző tányérkategóriát láttam, 100-800 jenig.