Megjelent a Szaku 19

Sabolc naplója XV.

1996. június 6, csütörtök

Sawaki sensei nekem ajándékozott egy prospektust, ami arról szólt, hogy másnap megnyílik egy Eiden nevű újjáépített elektronikai áruház, és ennek örömére – megfelelő korlátozással, persze – fantasztikus árengedményekkel kínálnak bizonyos termékeket. Az egyik legcsábítóbb ajánlat egy tavalyelőtti Compaq Presario modell volt, mindössze 30 ezer yenért (összesen 10 darab).
Délután körbetrombitáltam a doktoranduszokat (azazhogy mesteranduszokat, itt nincs doktori kurzus), és érdekes volt figyelni a reakciójukat. Fujisaki volt az egyetlen, aki komolyan belelkesedett – ő maga ugyan nem ért a számítógépekhez, de már régóta szeretett volna egyet, és látta rajtam, hogy én, a (hozzájuk képest) szakértő is be vagyok indulva. Én mondtam, hogy márpedig alighanem sorba fogok állni (aludni), és ő is igen célozgatott rá, hogy szintén.
Este angolt tanítottam, így végül is aztán csak olyan este 11 után értem a bolthoz. Alig páran voltak, tán hatan vagy heten – az első három természetesen kínai, a legutolsók pedig éppen Fujisakiék, akik éppen japán virágkártyát, hanafudát játszottak. Azért -ék, mert elcipelt magával még egy (mesterkurzusos) elsőst, egy Adachi névre hallgató fiút. Lassan bontakozott csak ki a történet, de valami olyasmi derült ki, hogy Masae (ez Fujisaki keresztneve) egy igen határozott lány, és mindenképpen kijött volna, de hát egy úriember (ez Adachi-kun) mégsem hagyhatja, hogy egy nő csak úgy magától belealudjon az éjszakába a város közepén egyedül. Ez otthon, Erurópában teljesen normálisan is hangzik, de itt tényleg nincs mitől félni. No, meg Adachi-kunnak van autója, amin haza lehet vinni majd a számítógépet.
Fujisaki-san aznap előadást tartott Niwa sensei óráján, így előző éjszaka nemigen aludt. Kissé fáradtnak látszott, így kölcsönadtam neki a magammal hozott hálózsákot – tíz perccel később már vígan aludt is, mi meg tovább beszélgettünk Adachi fiatalúrral (valami ilyesmit jelent a -kun).