Megjelent a Szaku 19
Temetjük a halakat
Néhány hete a kisebb halászbárkák sárga „hikicuri” zászlót bontottak. Halász barátom, Rikimacu-szan ilyenkor mindig meghív az eseményre, amit „vonóhalászatnak” neveztem el.
Reggel ötkor hagytuk el a kikötőt. Koromsötét volt, az egyetlen tájékozódási pontot az öt másodpercenként felvillanó vörös fény jelentette a kikötô bejáratánál. Ahogy elsiklottunk a házam előtt, úgy tűnt, mintha minden alkalommal lángok csapnának fel az ablak mögött.
Elhajóztunk a siraisi világítótorony mellett, ki a nyugodt tengerre. Ahogy kiértünk a nyílt vízre, Rikimacu-szan felhúzta hosszú gumicsizmáját, majd megkötötte a derekán egy öreg madzaggal. Amikor 15 perccel később megérkeztünk a halászhelyre, még senkit sem láttunk. Elôkészítettük a horgokat és vártuk a hajnalt.