Hiába a sokszínűség – a japán formula győz

Lassan véget ér téli vakációm Hokkaidón, Niszekóban, és már csak egy kérdés nem hagy nyugodni: tényleg tönkretette a várost a turizmus?

A felfedezők

Niszeko városát először a barnamedvék fedezték fel. Később átadták a helyet az ainuknak, Hokkaidó őslakosainak. A késő 1900-as években Niszekót felfedezték az ausztrálok, akik épp északra tartottak, hátha találnak olyan földnyelvet, amin át lehetne síelni Kanadába.
Korlátozott sikerek után feladták a próbálkozást, repülőre ugrottak és Japánba mentek.

Fehér arany

A fehér arany – porhó – felfedezése gyorsan feltette Niszeko városát az ausztrál térképekre. Az első ausztrál felfedezők beindították a vállalkozásokat, amely felpörgette a turistakereskedelmet. A folyamat a 21. század elején ért a tetőpontjára, az ausztrál fehér-aranylázzal.

A sportra járó agyú ausztrálok repülőszám érkeztek, elbűvölve a közelségtől (ugyanaz az időzóna!) és attól, hogy eltérően a kanadai pályáktól itt nincs túlságosan nagy magasság vagy göröngyös pálya. Nemcsak síelni jöttek a felkelő nap országába: a japánok által a nyolcvanas években, az USA-ban tanusított vásárlási őrjöngéséhez (Rockefeller Center) hasonló ingatlan-felvásárlási akcióba kezdtek.
A felfedezők olcsó munkaerőt importáltak a déli kontinensről, leginkább olyan fiatalokat, akik nyári vakáció alatt dolgoztak és hajlandóak voltak vállalni az utazási költségeket, valamint a pofátlanul alacsony munkabért, amely annyira jelentéktelen volt, hogy alig tudtak belőle rendesen berúgni esténként a helyi kocsmában.
Valljuk be: az ausztrál szerencsevadászok a japán kultúrára vagy erkölcsre való tekintet nélkül nyitották meg a vállalkozásaikat. Annyira olcsón és gyorsan akartak építkezni, amennyire csak lehetséges. Azért vásároltak, hogy eladhassanak, lehetőleg néhány millió jent keresve.
A felkelő nap országából az emelkedő ingatlanárak országa lett. 2006-ra Kuccsan, vagyis az a közigazgatási terület, amelyhez Niszeko is tartozik büszkélkedhet az ország leggyorsabban növekvő ingatlanáraival. A rengeteg turista és ingatlantulajdonos mellett Niszeko gyorsan a queenslandi, sidney-i és melbourne-i emigránsok olvasztótégelyévé vált. Ausztrália buborékgazdaságának semmi sem árthat.
Persze semmi sem tökéletes. A sílécek és a hódeszkák el-eltűnnek a pályák mellől, ahogy néhány turista felismerte a Quantas járatokon uralkodó csomagsúly-tolerancia előnyeit.
Más rossz turisták harcokat kezdtek a helyi bárokban, egyszer az egyik kocsma tulajdonosának a fiát meg is lőtték. A fejek felemelkedtek, a helyiek elhűlve mondták, hogy „heeeeeeeeeeee?”, a rendőrségi jegyzőkönyvek pedig megteltek tört angolságú mondatokkal.
Sokak szerint Niszekót máris tönkretették. Vajon tényleg így történt?
Az ausztrálok honfoglalása közben a japánok továbbra is a szokásos módon folytatták a tevékenységüket. Egy olyan környezetben, amit jelenleg a pénzéhes ausztrál vállalkozók és a pénzzel kitömött ausztrál turisták uralnak a japánok nem emeltek árat, nem próbáltak alkalmazkodni a nyugati vendégekhez, akik ágyat és otthoni vécét szeretnének, sőt, még angolul sem tanultak meg.
Nem újították fel, nem bővítették a szállókat, csak hogy lépést tartsanak az új luxusszállókkal. Ehelyett azt a stratégiát választották, amely már évszázadok óta bevált: a szívből jövő kommunikációt. Becsületesség, udvariasság, mosoly és meghajlások képezik minden kapcsolat alapját.
A hokkaidói japánok nem akarnak meggazdagodni. Köszönik szépen, ők így is boldogan élnek. Nem kell nagyobbá, jobbá vagy gazdagabbá válniuk. Értékelik kultúrájukat és örömmel segítenek a külföldieknek megérteni szokásaikat, közben pedig megértéssel viszonyulnak hibáikhoz, egyetlen zokszó nélkül. Tudják, hogy a siker nem garantálja a boldogságot. Kultúrájukban egyszerűen nincs helye a kapzsiságnak.
Tönkretették Niszekót? Semmiképp! Csak sokszínűsödött. Niszeko több esélyt kínál a külföldieknek, hogy megismerjenek egy különleges országot és kultúrát. És remélhetőleg megtanulnak egyet s mást a szerénység erényéről.

Amy Chavez