Végre megtettem. Viseltem azt a maszkot, mert megfáztam. Igazából nem is megfázás volt, hanem valami harcias gyomorvírus. Egyfolytában azon agyaltam: ki tehette? Kicsoda nem viselte a sebészmaszkot, hogy átpasszolja nekem a vírusait? Lehet, hogy az az este volt a hibás, amikor mindenki nabét evett és ugyanabba az edénybe dugdosta a pálcikáját? Hmmm.
BővebbenJapánban a minsuku – hagyományos fogadó – tulajdonosok mindig fejvakarással veszik tudomásul a külföldiek szobafoglalását. Nem mintha nem beszélnének angolul vagy nem szeretnék az idegeneket. Az évek során megismertem néhány minsuku tulajdonost, és megtanultam, hogy a külföldiek tényleg mendokuszai-ok tudnak lenni (azaz gondot okoznak), leginkább azért, mert Japánban járva nem úgy élnek, mint a japánok. Az igazság az, hogy a japánok oda-vissza vannak a külföldiekért és nagyon szeretnék, ha náluk laknának, csak az a baj, hogy egyfolytában elbitangolnak.
BővebbenNémelyik bogár előkelő helyet harcolt ki a japán kultúrában. Nyugaton előbb ütünk, aztán kérdezünk, Japánban viszont egyáltalán nem engedheted meg magadnak, hogy csak úgy, diszkriminációmentesen irtod a rovarokat. A végén még balszerencsét hoznak.
BővebbenNemrég fedeztem fel magamnak a love hoteleket! Nem a piszkos, elhanyagolt szállókat a sín túloldalán, hanem azokat, amelyek tisztábbak a hagyományos minsuku fogadóknál, olcsóbbak, mint egy business hotel és a bevásárlóközpont közelében vannak. Hogy mi köze ennek a szerelemhez? Szükségképp semmi.
BővebbenKedves Apa, fogadni mernék, hogy meglepődtél, amikor június 17-én, éjfél előtt egy perccel megérkezett hozzád a csomag, épp akkor, amikor már biztosra vetted, hogy megfeledkeztem az apák napjáról. Nem, uram, abszolút nem így történt. Csak annyi történt, hogy mióta a százjenes boltban szerzem be az apák napi ajándékot, valamit tennem kellett, hogy növeljem az értékét. Ezért küldtem egy nap alatt kézbesített expressz küldeményként (próbálnád csak meg ezt a Magyar Postával – a ford.). Látod, egy vagyont költöttem az apák napjára.
BővebbenHa kis korában megkérdezted volna Niszeko városát, hogy mi szeretne lenni, ha felnő, azt mondta volna: St. Moritz, Svájcban. Tessék, itt egy település vízióval. És az általam csak „miért ne?” névvel illetett várostervezői koncepciót látva még meg is valósíthatja.
BővebbenEz a cikk kétszeresen is jelentős a Szaku magazin számára: először is szerkesztőségünk kéttagú delegációja ihlette Amy-nél személyesen, fél tucat Moooo!garita koktél elfogyasztása után a híres Moooo! bárban. Másodszor: néhány hete meghackelték a honlapot és a már lefordított cikket lecserélték egy „mijen kúl kamasz vagyok, ugye?” feliratú szövegre, nekünk meg szokás szerint nem volt biztonsági másolatunk róla. Úgyhogy még egyszer nekifutottam, nehogy lemaradjatok róla – pedig nagyon utálom kétszer lefordítani ugyanazt a szöveget…
BővebbenFőbérlőm kompot vezet. Egy szigeten felnőve a beltenger közepén természetes választás volt számára a munka egy hajón. Sok szigetlakóból lesz kapitány a kompokon, teherhajókon vagy a révhajókon. A kapitányok Japánban 55 évesen mehetnek nyugdíjba és igen szép nyugdíjat kapnak. Egyedül az a nehéz, hogy a tenger közepén élve hogyan találnak maguknak feleséget. Hölgyeim, ha még mindig pár nélkül vagytok, javaslom, hogy utazzatok ezekre a szigetekre álmaitok gazdag, fiatalos szingli pasijáért.
BővebbenŐsz a Siraisi szigeten – a turisták elmentek, a hétvégék biciklizéssel, vitorlázással és spontán sörpartik tartásával telnek. – Csörr, csörr – közli mobiltelefonom. – Mosi mosi? – Hide az, aki épp teherhajóját vezeti valahol a tengeren, Oszaka felé tartva.. Három napja van úton.
BővebbenÓh, Mijadzsima! A legtöbbet fotózott hely Japánban. Az a fantasztikus torii kapu a tengeren, a lenyűgöző, cinóber Icukusima szentély, a fenséges Miszen hegy, azok a rohadt szarvasok!
Bővebben