Új trend – evés közben sétálunk

Japán határozottan távolodik hagyományaitól. Vegyük például azt a tradíciót, mely szerint mindig szorosan az italautomata mellett állunk, miközben megisszuk a dobozos sört. Régen elképzelhetetlen volt, hogy csak úgy sétálni kezdünk az utcán, miközben iszunk. Egész családokat lehetett látni, ahogy körbeállják az automatát, kólát vedelve. Mert vedelték, hiszen minél hamarabb odébb akartak állni. Ugyanez volt érvényes az evésre. Gyakran figyeltem meg a magányos jégrkém-nyalogatókat, akik a bolt előtt eszik meg a fagyit. Korábban a japánok eszébe sem jutott, hogy jégkrémet séta közben is lehet enni. Hogyan tűnik mégis a múlt homályába az álldogálva evés-ivás hagyománya? Talán a japánok is megtanultak egyszerre két dolgot csinálni.
A legtöbb trenddel ellentétben a sétaevés nem csak a fiatalok között terjed. Az idősebbek is magukévá tették az új divatot: a minap láttam egy idős bácsit, aki az úton ide-oda kanyarogva biciklizett, miközben egy banánt majszolgatott.
Egye fene, legalább jót tesz az emésztésünknek. Miért sétálnánk vacsora után, ha közben is járhatunk egyet? Csak köss a nyakadba egy hordozható tányért, ahogy a stadionokban is szokták az árusok. Még az is lehet, hogy a séta azelőtt felemészti a kalóriákat, hogy tested hasznosítaná őket.
Ha legközelebb elmész a sarki fűszereshez – mármint Japánban -, lehet, hogy a boltos felajánlja, hogy ad egy csúzlit az obentóhoz. A csúzlit a nyakad köré rögzíted, belerakod a falatokat és máris igazi gyorsételhez jutottál. Ha bebizonyosodik, hogy az evés közbeni séta egészséges, a következő lépcső talán a kocogás során elfogyasztott reggeli lesz. No és persze a síelés és szörfölés közbeni, a haladóknak.
Az is lehet, hogy a következő fogyókúra-mánia központi témája a torna közbeni evés lesz. Tudod, a japánok azzal szokták irányítani testsúlyukat, hogy a bevitelt szabályozzák. És érdemes fejben tartani, mennyire soványak. Viszont hajlamosak mindent átvenni Amerikától, még a rossz dolgokat is. Nem meglepő tehát, hogy a mostani fogyás-divat teljesen amerikai: egyél, amit csak akarsz, aztán majd később ráérsz azzal foglalkozni, mihez kezdesz a súlyfelesleggel. Különben is: mi lenne a japán egészségiparral, ha mindenki a hagyományos rizs-hal diétával élne?
Japán az egyetlen ország, ahol az emberek hajlandóak megenni egy rossz ízű ételt, csak mert tápláló. Gyerünk, változtassuk át őket az utcán chipet zabáló emberekké!
Szerintem hamarosan eljön az idő, amikor a japánok nemcsak hogy megeszik a krumpliszirmot, de előnyben is részesítik az ízeltenebb, de egészséges ételekkel szemben. Sőt, szerintem ezt is igazán japánosan oldják majd meg. Nem enni, hanem zabálni fogják. Na jó, bevallom, néha én is szívesen tolom a karom könyékig egy zsíros chips-zacskóba, méghozzá a lehető legkevésbé úrihölgyhöz illő módon. Ugyanez érvényes a pattogatott kukoricára, mogyoróra, bármire, ami nagy mennyiségben, kis darabokban kerül az asztalomra.
A rossz amerikai táplálkozási szokások átvételében az a legrosszabb, hogy félő: kitalálják az USA legnagyobb titkát. Mármint hogy miért nem tértek át igazán a metrikus rendszerre. Ugyanis képtelenek lennének élni egy olyan világban, ahol nincs többé egy gallonnyi kukorica a moziban. Vagy képzeljünk el egy amerikai McDonald’s Negyedfontos hamburgert „0,1 kilós” néven… Ez utóbbi mikroszkopikus adag!
És persze még alapvetőbb a félelem, ha szóba kerül, hogy elvesznek a kancsó sörök és a kupica tequilák…