Tornyokkal az órarugógerincű gonoszok ellen – Lock’s Quest (TESZT)

Érzelmes hegedűszó kíséretében úszik be a főcím az ősz egyik legérdekesebb stratégiai játékának elején. A főhős, Lock száz pályán keresztül próbálja megállítani az óraalkatrészekből és némi mágikus „source”-ból összetákolt hordákat.

A Drawn to Life készítői jól tudják a japán leckét: végy egy jó ötletet, adj hozzá némi izometrikus megjelenítést, készíts egyszerű szabályrendszert, pakolj a pályák közé több-kevesebb humorral fűszerezett párbeszédeket, kódolj bele pár rpg-elemet és végül az sem árt, ha maga a játék kellőképp izgalmas. Egy középhosszú tesztelés után be kell látnom: ez már-már sikerült a szerzőknek.

Fiatal hősünk szülőfaluja határában találkozik az invázióra készülő gonosz mechanikus sereg előőrsével, majd némi tutorial következik, amely segítségével tizenöt perc alatt elsajátítunk minden fontos tudnivalót a kezelésről. A játék lényege az állandó védekezés és menekülés. Első hallásra egy ilyen játék akár üldözési mániát is okozhatna, ám korántsem olyan vészes a helyzet: igaz, hogy mindig minket ostromolnak, de mi is kellő mennyiségű agressziót alkalmazhatunk a falakat bontogató ellen ellen.

A legtöbb pálya két részből áll. Az elsőben adott idő áll rendelkezésedre (2-3 perc), amely alatt a meglévő alapanyagokból fel kell építened a védőműveket: falakat, tornyokat, ágyúkat, csapdákat. Ha elkészültél az építkezéssel, jön a harci fázis. Ilyenkor egy adott ideig kell állnod a sarat az ismétlődő támadóhullámokkal szemben. Az elesett támadókból alkatrészeket nyersz, amikből újabb fejlesztéseket állíthatsz össze egy szerkezet-szerkesztő képernyőn.

A támadókat a falakra épített gépekkel, illetve Lock hősies vagdalkozásával háríthatod el. (Némely pályán esetleg pár segítő karakter álldogál itt-ott a falak közt és ha a közelbe ér egy mechanikus bontogató, akkor esetleg hajlandó odacsapni.) A harc során minijátékok színesítik a küzdelmet: amikor például rátámadsz egy ellenfélre, a képen megjelenő számokra kell gyorsan koppintanod, emelkedő sorrendben. Ha elég gyorsan sikerül, hősünk nagy erejű támadást visz be. Amikor pedig falat javít (ezt is lehet a csata közben), egy kurbliszerű kart kell a megfelelő alkalommal meghúzni.

Az irányítás nagyon egyszerű, a játék viszont meglepő mélységeket rejt. Minden csata más és más, ráadásul bizonyos védőeszközöket, például a csapdákat minden áldott nap újra meg kell venni és elhelyezni a pályán.
Egy harc több napig tart. A nap végén az elhullott támadókból összegyűjtött nyersanyagból megjavíthatod a falakat, új szerkezeteket építhetsz. A támadók ugyanazon a pályán naponta váltakozó taktikát alkalmaznak, folyamatosan keresve a védművek gyenge pontjait.

A pályák változatosak, például az első néhány ostromos háború után hirtelen másik játékban találjuk magunkat: itt kétdimenziós képet látunk, ahol jobboldalt áll a tornyunk, balról pedig jönnek a támadók, szép sorban. A torony tetején lévő ágyúval kell kilőni őket. Ha nem vagy elég gyors (és ügyes), lebontják az egészet és kezdheted elölről. A nap végén itt is fejlesztheted a tornyot, több HP-t vagy jobb tűzerőt vásárolhatsz, illetve különböző védőket, akik eltérő előnyökkel és hátrányokkal bírnak.

A pályákat többféle módon megnyerheted. Választhatod azt a módot is, hogy a csatában végig a falak mögött állsz és ész nélkül javítod a falakat – vagy kiállsz a tornyaid elé, hogy „ide lőjetek” és besegítesz a kaszabolásba a tornyoknak. A pályákra jellemző, hogy az utolsó másodpercekben érkezik a legvadabb támadás, ügyelj rá, nehogy teljesen elfogyjon hősöd életereje. (Ha pár másodpercre félrevonulsz, gyorsan visszatér.) Mindent az érintőképernyő segítségével irányíthatsz, az irányítókereszttel a kamerát mozgatod. Szinte mindenhez elég, ha egyszer rákattintasz, hősünk odamegy és azt teszi, amire szükség van. A grafikát csak dicsérni tudom (ezen a hardveren a legvadabb csatákban sem lassul be az akció), ráadásul izmos multiplayer-rész is belefért.

A hosszú játszhatóságról a sok pálya és a fokozatosan bevezetett fejlesztések gondoskodnak: idővel újabb csapdákat, őrtornyokat rakhatsz össze, és megjelennek a kőépületek is. Az új szerkezetek akkor állnak a rendelkezésedre, ha az ostromok során elég ellenfelet kaszabolsz le és a tőlük begyűjtött alkatrészekből készítheted el egy puzzle-szerű aljátékban a varázslást megakadályozó, savat fröcskölő vagy lassító szerkezeteket.

Ha kevesled a támadókból begyűjtött alapanyagot, itt-ott gyakorlópályákon tuningolhatod a kincstár állapotát: egy-egy gyakorló csata után akár tízezer source-ot is begyűjthetsz.

A tornyok képezik a legfőbb támadóerőt hősünk mellett. Érdemes őket kombináltan használni: az egyik lelassítja a támadókat, a másik meg lassan, de biztosan ható savat fröcsköl rájuk, míg a harmadik egyszerűen csak ész nélkül lő mindenkire, aki ártó szándékkal közelít. Ha a falaidhoz vezető út viszonylag keskeny és a támadóknak nincs más lehetősége megközelíteni, akkor fél tucat csapda gyakorlatilag lenullázza a legvadabbb hordát is, mire a közeledbe ér. Ügyelj rá, hogy a tornyok mellé tegyél egy lezáró bástyát, mert az nagyban megerősíti a védelmét. Ilyenkor egy kis pajzs jelenik meg felette, jelezve, hogy sokkal nehezebben fogják lebontani.

Számos különleges tulajdonsággal bír. A sűrű akció közepette gyorsqan megtelik a speciális erőt mérő kör, ilyenkor komoly sebzést okozó varázslatok szabdulnak el a játékban. A speciális er?höz azonban harcolni vagy falat javítani kell.

Idővel egyre ügyesebbek a támadók is: egy komoly pajzzsal rendelkező izé fedezi a falbontó izéket, a háttérből varázslóizék gyógyítják a támadókat, íjászok lőnek a tornyok lővátolságán túlról és így tovább. Amikor egy támadó elpusztul, a roncsokból kiszáll egy adag „source”. Ha elég közel vagy az eseményhez, ezek a kis alapanyag-csomagok hozzád repülnek és növelik a nyersanyagod mennyiségét. Ha azonban túl messzire vagy tőlük, egyszerűen elenyésznek. Érdemes egy ostrom idején mindig a legnagyobb támadó-sereg közelében téblábolni, hogy minél több nyersanyagot gyűjthess be.

A játékban az a legjobb, hogy tényleg óriási szabadságod van: lehet, hogy egyetlen tornyot vagy falat sem kell építened, ha ügyesen leraksz három tucat csapdát és a közepére állsz Lock-kal. Az összes támadó neked fog esni és ha szerencséd van, mindegyik elpusztul, mire a közeledbe ér.

Vagy építhetsz óriási falrendszert és kizárólag mögötte állva javítgatod a tornyokat anélkül, hogy egyetlen ellenfelet is lecsapnál személyesen. Mivel a megmaradt alapanyagot magaddal viheted a következő csatára, a könnyebb pályákon komoly tartalékokat halmozhatsz fel. A játék így a vége felé nem hogy nehezebb, hanem egyenesen könnyebb lesz. Talán nem is baj…