Milliomos Bruneiből
Hiszed vagy sem
Ha a japánok tengeren túlra utaznak, általában 5-7 napos kirándulásokat szerveznek, és annyi látnivalót zsúfolnak a programba, amennyi csak fizikailag lehetséges. Ennek oka a rövid szabadság, a pihenés időpocsékolásnak tűnik. Ez a híres „Vakációzunk, használjuk ki rendesen” – hozzáállás.
Szómagyarázat
Az az igazság, hogy ehhez az íráshoz egyetlen japán kifejezést sem találtam. Ez a cikk arról szól, mennyire biztonságos Japán…
A nap mondása
Kaigai e ikitaideszu – El szeretnék utazni (a tengeren túlra)
Milliomos Bruneiből
Találkozz a milliomossal – és menekülj el!
Szóval arra gondoltál, hogy elugrasz Délkelet-Ázsiába, hogy elmenekülj a modern élet nyomásától – beleértve a naponta kapott több tucat kéretlen email-reklámot, melyben egy rakás nigériai kuncsorog a bankszámlaszámodért. Hát ezt elszúrtad.
Elmész ugyanis egy egzotikus helyre, mondjuk Balira, Malajziára vagy Thaiföldre, ahonnét még az emailjeid sem fogod leszedni. Megérkezel egy lenyűgöző környékre, sétálgatsz kicsit, amikor egyszer csak eléd toppan egy helybéli, és megkérdi, honnét jöttél. Azonnal érzed, hogy le lettél vadászva és a bennszülött most rajtad fogja csiszolgatni angoltudását. A pasi viszont elég szimpatikus, még az angoltudása is elég jó ahhoz, hogy érdekes beszélgetést folytassatok. Tapasztalataid szerint az ilyen fickók általában valahogy kötődnek az angol nyelvű világhoz: egy testvér Amerikában vagy egy unokahúg Londonban. Ez az ember sem kivétel: a nővére nemsokára Angliába utazik, hogy nővérnek tanulhasson. Esetleg tudnál adni neki néhány hasznos tanácsot?
Elfogadod a férfi meghívását otthonába egy teára, hogy beszélgessetek kicsit a helyi kultúráról. Megérkezel a takaros házhoz, ahol bemutatnak egy rakás nagypapának, testvérnek – kivéve az említett nővért, aki épp elugrott anyukájával a kórházba, de mindjárt itt lesz. Semmi gond, addig is jókat nevettek, miközben teát kortyolgatva megismeritek egymás világát.
A férfi megkérdi: – Nincs kedved kártyázni? – Hmmm… nos, legyen. Végül is úgysincs más dolgod, és a házigazda játszani akar. Pár parti blackjack után vendéglátód megígéri, hogy megtanít, hogyan kell nyerned minden alkalommal. És lőn: a következő játékokat mind te nyered.
És ekkor a pasi elmeséli: ma egy gazdag barát ugrik be hozzá Bruneiből. Tudod, az egy iszlám ország, arrafelé nem engedik, hogy alkoholt fogyassz vagy szerencsejátékot játssz. Ezért ide jár nyaralni. Egy csomó pénz lesz nála, ezért biztos vagyok abban, hogy tudsz majd segíteni elnyerni tőle jó sokat. Az az igazság, hogy bármelyik percben megérkezhet…
Mintha csak végszóra tenné, a milliomos megérkezik és, és, és pontosan úgy néz ki, mint a helybéliek! Pólóban és kopott farmerban az asztalra csap egy óriási összeget – száz amerikai dollárt. Házigazdád is előszed néhány bankjegyet, és már játszotok is. Szerencsére épp most tanultad meg a trükköt, a száz dollár java hamarosan előtted tornyosul.
Aztán történik valami: veszíteni kezdesz. Vendéglátód oldalba bök, hogy beszélnie kell veled négyszemközt. Ezért kiosontok a fürdőszobába.
– Több pénre van szükségünk – mondja. – Van nálad valamennyi?
Elmondod neki, hogy momentán nincs, hiszen nem mára terveztél egyetlen kártyapartit sem, főleg milliomosok ellen. Erre afelől érdeklődik, nem tudnál-e levenni valamennyit a hitelkártyádról. Na ekkor menekülsz el a hátsó bejáraton.
Az elmúlt hónapok során számtalanszor hallottam ilyen történeteket azoktól, akik Délkelet-Ázsiába utaztak. Egy barátom elmesélte, hogy miután belekeveredett egy ilyen esetbe, néhány nappal később egy másik városban leszólították: „Simon, emlékszel rám? A hajón találkoztunk a minap.” Simon bizonytalan volt benne, hogy látta-e már valaha ezt a férfit. Az azonban folytatta: „A nővérem ma ünnepli a születésnapját. Volna kedved eljönni?”
Amikor megérkeztek, a nővér épp nem volt otthon.
– Elvitte az anyukáját a kórhába, de mindjárt visszajön. Addig játszunk egy kártyapartit?