Lemondott a japán miniszterelnök
Álom marad a „gyönyör? Japán”?
Szeptember 11-én a Jomiuri simbun napilap nyilvánosságra hozott egy kövéleménykutatást, amely szerint a miniszterelnök alig 29 százalékos támogatottsággal bír. Igaz, hogy a fels?házi választások óta némileg – 1,8%-kal n?tt a népszer?sége, de ez volt a második hónap, amikor a japánok kevesebb, mint 30%-a szimpatizál a kormányf?vel.
A túlságosan alacsony népszer?ség-növekedés azt mutatja, hogy hiába cserélt le több kormánytagot, a közvélemény még mindig nem támogatja a kabinet munkáját, mellyel a választók több mint 60 százaléka elégedetlen.
Szerdán a miniszterelnök váratlanul benyújtotta a lemondását. Még azt sem várta meg, hogy a kockázatos javaslat – a japán csapatok vegyenek részt az amerikai m?veletekben Afganisztánban – kimenetele milyen irányban mozdítja el a népszer?ségét.
Az 52 éves Abe Sinzó azzal indokolta lemondását, hogy „magára vállalja a felel?sséget, amiért politikai zavart okozott”.
A Liberáldemokrata Párt várhatóan szeptember 19-én választ új elnököt, aki automatikusan az új miniszterelnöki posztot is megkapja.
A tokiói t?zsde enyhe, fél százalékos eséssel vette tudomásul a hírt. Az üzleti élet szerepl?it meglepte Abe lemondása, a Japán Üzleti Szövetség egy közleményében úgy fogalmazott, hogy „sokkolta” ?ket a hír, és remélik, hogy a politikai vákuum elkéerülése érdekében minél hamarabb új miniszterelnököt választanak. A japán ipar- és kereskedelmi kamara vezet?je hasonló hangú nyilatkozatot adott ki.
Abe a „gyönyör? ország” koncepciójával került a miniszterelnöki bársonyszékbe, és rögtön munkába állása után olyan konzervatív ügyeken kezdett dolgozni, mint a pacifista alkotmány megváltoztatása. Az oktatási reformba már nem volt ideje belefogni.
Az el?djéhez képest szokatlanul rossz külföldi sajtóval megáldott miniszterelnök tervei között szerepelt, hogy Japán óriási gazdasági befolyását más területeken – például az ENSZ Biztonsági Tanácsában – érvényesítse.
– Ma úgy döntöttem, hogy le kell mondanom – mondta a láthatóan fáradt miniszterelnök a ma reggeli sajtókonferencián. A kabinetben utaltak rá, hogy Abénak egészségügyi problémái is vannak, melyek súlyosbodása esetén „nem tudná ellátni feladatát”, de nem árultál el, hogy milyen betegségr?l lenne szó.
A váratlan bejelentés módját és id?zítését nemcsak a nemrégiben rendezett fels?házi választásokon nyertes ellenzéki pártok, de a kormányoldal több tagja is bírálta. Hírek szerint a lemondás f? oka az volt, hogy az ellenzéki párt vezet?je, Ózara Icsiro nem volt hajlandó négyszemközt tárgyalni vele a csapatok tervezett afganisztáni missziójáról (melyhez kétharmadosm vagyis ellenzéki támogatás kellene). Ózava elutasította a találkozót, de úgy nyilatkozott, hogy kész Abe utódjával tárgyalni a kérdésr?l – még ha nem is változott pártjának a véleménye ez ügyben.
Abe idején Japán külkapcsolatai – els?sorban Kínával és Dél-Koreával – némileg javultak. A kínai külügyi szóviv? így fogalmazott: „a kétoldalú kapcsolatok felt?n?en javultak és fejl?dtek az elmúlt években, ebben Abe Sinzó pozitív és épít? szerepet játszott”.
Megfigyel?k szerint a japán gazdaságpolitikát nem érinti a személycsere, ugyanakkor az utód komoly problémák elé néz: meg kell küzdenie a hatalmas költségvetési hiánnyal, meg kell reformálnia az adórendszert és fel kell éleszteni a gyengébb régiók gazdaságát.
Szeptember 11-én a Jomiuri simbun napilap nyilvánosságra hozott egy kövéleménykutatást, amely szerint a miniszterelnök alig 29 százalékos támogatottsággal bír. Igaz, hogy a fels?házi választások óta némileg – 1,8%-kal n?tt a népszer?sége, de ez volt a második hónap, amikor a japánok kevesebb, mint 30%-a szimpatizál a kormányf?vel.
A túlságosan alacsony népszer?ség-növekedés azt mutatja, hogy hiába cserélt le több kormánytagot, a közvélemény még mindig nem támogatja a kabinet munkáját, mellyel a választók több mint 60 százaléka elégedetlen.
Szerdán a miniszterelnök váratlanul benyújtotta a lemondását. Még azt sem várta meg, hogy a kockázatos javaslat – a japán csapatok vegyenek részt az amerikai m?veletekben Afganisztánban – kimenetele milyen irányban mozdítja el a népszer?ségét.
Az 52 éves Abe Sinzó azzal indokolta lemondását, hogy „magára vállalja a felel?sséget, amiért politikai zavart okozott”.
A Liberáldemokrata Párt várhatóan szeptember 19-én választ új elnököt, aki automatikusan az új miniszterelnöki posztot is megkapja.
A tokiói t?zsde enyhe, fél százalékos eséssel vette tudomásul a hírt. Az üzleti élet szerepl?it meglepte Abe lemondása, a Japán Üzleti Szövetség egy közleményében úgy fogalmazott, hogy „sokkolta” ?ket a hír, és remélik, hogy a politikai vákuum elkéerülése érdekében minél hamarabb új miniszterelnököt választanak. A japán ipar- és kereskedelmi kamara vezet?je hasonló hangú nyilatkozatot adott ki.
Abe a „gyönyör? ország” koncepciójával került a miniszterelnöki bársonyszékbe, és rögtön munkába állása után olyan konzervatív ügyeken kezdett dolgozni, mint a pacifista alkotmány megváltoztatása. Az oktatási reformba már nem volt ideje belefogni.
Az el?djéhez képest szokatlanul rossz külföldi sajtóval megáldott miniszterelnök tervei között szerepelt, hogy Japán óriási gazdasági befolyását más területeken – például az ENSZ Biztonsági Tanácsában – érvényesítse.
– Ma úgy döntöttem, hogy le kell mondanom – mondta a láthatóan fáradt miniszterelnök a ma reggeli sajtókonferencián. A kabinetben utaltak rá, hogy Abénak egészségügyi problémái is vannak, melyek súlyosbodása esetén „nem tudná ellátni feladatát”, de nem árultál el, hogy milyen betegségr?l lenne szó.
A váratlan bejelentés módját és id?zítését nemcsak a nemrégiben rendezett fels?házi választásokon nyertes ellenzéki pártok, de a kormányoldal több tagja is bírálta. Hírek szerint a lemondás f? oka az volt, hogy az ellenzéki párt vezet?je, Ózara Icsiro nem volt hajlandó négyszemközt tárgyalni vele a csapatok tervezett afganisztáni missziójáról (melyhez kétharmadosm vagyis ellenzéki támogatás kellene). Ózava elutasította a találkozót, de úgy nyilatkozott, hogy kész Abe utódjával tárgyalni a kérdésr?l – még ha nem is változott pártjának a véleménye ez ügyben.
Abe idején Japán külkapcsolatai – els?sorban Kínával és Dél-Koreával – némileg javultak. A kínai külügyi szóviv? így fogalmazott: „a kétoldalú kapcsolatok felt?n?en javultak és fejl?dtek az elmúlt években, ebben Abe Sinzó pozitív és épít? szerepet játszott”.
Megfigyel?k szerint a japán gazdaságpolitikát nem érinti a személycsere, ugyanakkor az utód komoly problémák elé néz: meg kell küzdenie a hatalmas költségvetési hiánnyal, meg kell reformálnia az adórendszert és fel kell éleszteni a gyengébb régiók gazdaságát.