Niszeko – a hópelyhek Mekkája
Tegnap éjjel harminc centit havazott. További harminc centi várható mára. A természet önkifejezi magát.
BővebbenKategória: Amy világa
Amy Chavez amerikai újságíró már több mint egy évtizede él Japánban, és tapasztalatairól, kalandjairól a Japan Times-ban jelennek meg írásai:
Amy Chavez honlapja (angol nyelven)
A Szaku honlapján rengeteg cikket olvashattok tőle, de egy-egy írást közöltünk minden Szaku magazinban is (ezen kívül van egy nagy rakás belőlük a CD mellékleteken és a Bazi Nagy Szaku Évkönyvben is…).
Vészhelyzetben Japán északi szigetén
Új munkám támadt: orvosi tolmácsként dolgozom egy hokkaidói síparadicsomban, ami azt jelenti, hogy időm jó részét a sürgősségi szobában töltöm. Saját vészhelyzetem van!
BővebbenBiztonságos utcákat Japán északi szigetén!
Egész télen Hokkaidón dolgoztam orvosi tolmácsként. Niszekóban, a porhót kedvelő síelők és hódeszkások Mekkájában vállaltam munkát. Ha a nagy porban hirtelen feltűnik egy izmosabb növény, ha besíelnek az erdőbe vagy ha nem sikerül tökéletesen átugrani egy sziklát, akkor bemegyek a kórházba és segítek fordítani az orvos és a beteg között.
BővebbenSose látogass hokkaidói otthonba délelőtt
Amikor már azt hittem, hogy mindent tudok a japán vécékről, elutaztam Hokkaidóra. Hú, rengeteget kell még tanulnom.Az első különbség az északi sziget mellékhelyiségeinél a helyszín: a genkanban! Hopsz. Ha belépsz valakinek a lakásába errefelé, biztosan találsz egy ajtót rögtön a bejáratnál, még mielőtt lehetőséged nyílna arra, hogy belépj. „Odzsama simaszu! Toire onegai simaszu!” (Itt vagyok, használhatom a vécéd?) Nem, ez nem az arrajáró szövege, akinek hirtelen pisilhetnéke támadt. Más az oka, mindjárt elmagyarázom. A genkan, amiről mindig is azt hittem, hogy a vendégek fogadására szolgáló kis előtér, ikebanával és esetleg…
BővebbenVigyázat, lavina és hóeke!
A híres niszekói, térdig érő porhóban síeltem, amikor meghallottam a dalt: „Can’t hurry love, you’ll just have to wait…” Aha, Phil Collins. Csörög a telefonom. Nem foglalkoztam vele, suhantam tovább a levegőben. „… it’s a game of give and take…”
BővebbenAz elolvadt hóemberek lelke
Itt sütkérezem Hokkaidón a központi fűtésben. Japán barátságtalan északi vidékére utaztam a téli hónapokra, oda, ahol csupán a lakosság öt százaléka merészel élni, háromezer higumával, azaz barnamedvével együtt. Hokkaidó széles, nagy tereiről és jól tejelő teheneiről híres.
BővebbenHakodate – a melegen tartott japánok otthona
Amikor elköltöztem Niszekóba, az egész várost ellepte az év első havazása. Brutális egy hóesés volt.
BővebbenÉrtekezés a harmonikus kohabitációról
A Siraisi szigeten tartott Musi okuri (Bogárelküldő) fesztiválon a résztvevők egy hajóval eltanácsolják a környékről a kellemetlen ízeltlábúakat
BővebbenBiztos mód a japán szókincs bővítésére
Sosem felejtem el, amikor először jártam a városházán Japánban, hogy szót váltsunk a nemzeti egészségbiztosítás tervéről. Az asztal túloldalán egy férfi a rendszer egészéről beszélt tökéletes japánsággal, ami abban az időben tökéletesen érthetetlen volt a számomra.
BővebbenElvis sziget
Számos vidéki helyhez hasonlóan Siraisi sziget is szenved a népességcsökkenéstől. Amikor tíz éve idejöttem, még 900-an laktak a szigeten. Ma alig hétszázan. Ez is bizonyítja, hogy bárkinek lehet saját szigete, ha elég türelmesen vár. Hamarosan Amy-szigetre keresztelem. Csak azok léphetnek be, akik ismerik a jelszót, lehet, hogy még be is kell jelentkezniük az érkezés előtt.
Bővebben