Kategória: Cikkek

Végre elmentünk megnézni az egyik legjapánosabb dolgot: a szumót! Kivételesen (nemzeti ünnepnap volt), az északkelet-tokiói Rjógoku Kokugikanban nyilvánosak voltak a szumóedzések. Az edzés reggel fél nyolctól tizenegyig tartott, mi körülbelül fél tízre értünk oda.

Susan Japán egyik kevésbé vonzó arcát mutatja most be – a cikk címe sokat elárul…

Az ördög a részletekben rejlik – ezt természetesen a japánok is tudják, és természetesen mindent megtesznek azért, hogy a leghétköznapibb dolgokat is egyszerűbbé, kényelmesebbé, praktikusabbá varázsolják. A cikkben ennek néhány példájáról lesz szó ajtók, huzatok és hűtőtasakok kapcsán.

Múlt vasárnap Kamakurába mentünk. Kamakura egy Tokiótól körülbelül egy órányi távolságra lévő város, ami a 12-13. században Japán fővárosa volt. Emiatt itt található az ország néhány leglenyűgözőbb sintó szentélye és buddhista temploma. Reggel érkeztünk a Kita (észak) Kamakura állomásra egy már akkor (nagyrészt japán) turistákkal teli vonattal. Az Engaku-dzsi templomot néztük meg először. Kamakura öt nagy zen temploma közül ez a leghatalmasabb – tudtuk meg, miközben a 17 altemplom között sétáltunk.

A japánokról tudjuk, hogy rettentő büszkék tudnak lenni arra a városra vagy régióra, ahol laknak. Minden városnak megvan a csak rá jellemző ételkülönlegessége, édessége, minden városhoz kapcsolódnak sajátos mesterségek, hagyományok. De van egy másik módja is annak, hogy a japánok kifejezhessék lakóhelyük egyediségét: méghozzá a csatornafedelekkel!

Mindenki tudja, hogy a japánoknak vannak olyan dolgaik, amik nálunk nincsenek. Lássunk egy újabb példát. Japán ugye egy meglehetősen esős ország. Ha egyszer elkezd esni, akkor abba sem hagyja napokig. Ilyenkor persze mindenki esernyővel közlekedik az utcán, de mivel Japán egy nagyon tiszta és rendezett ország, az elképzelhetetlen, hogy egy vizes, csöpögő esernyővel menjünk be valahová. A japánok természetesen kitalálták annak a módját, hogy hogyan oldják meg ezt a problémát.