‘Szagi’ – az egyetlen dolog, ami megzavarja a sziget váját
– Annyira meglepődtem! – mondta a rendőr egy pohár Mooey Blue Hawiiant kortyolva a Moooo! bárban. Szolgálatban volt. – Még soha nem érkezett vészhívás a mobilomra.
BővebbenHosszabb lélegzetvételű írások
– Annyira meglepődtem! – mondta a rendőr egy pohár Mooey Blue Hawiiant kortyolva a Moooo! bárban. Szolgálatban volt. – Még soha nem érkezett vészhívás a mobilomra.
BővebbenHa kis korában megkérdezted volna Niszeko városát, hogy mi szeretne lenni, ha felnő, azt mondta volna: St. Moritz, Svájcban. Tessék, itt egy település vízióval. És az általam csak „miért ne?” névvel illetett várostervezői koncepciót látva még meg is valósíthatja.
BővebbenEz a cikk kétszeresen is jelentős a Szaku magazin számára: először is szerkesztőségünk kéttagú delegációja ihlette Amy-nél személyesen, fél tucat Moooo!garita koktél elfogyasztása után a híres Moooo! bárban. Másodszor: néhány hete meghackelték a honlapot és a már lefordított cikket lecserélték egy „mijen kúl kamasz vagyok, ugye?” feliratú szövegre, nekünk meg szokás szerint nem volt biztonsági másolatunk róla. Úgyhogy még egyszer nekifutottam, nehogy lemaradjatok róla – pedig nagyon utálom kétszer lefordítani ugyanazt a szöveget…
BővebbenMa indulok Japánba egy háromhetes továbbképzésre. Helyszín: Oszaka!!! Nosztalgiázás a köbön, bár míg hét éve Oszaka északi részén voltunk, most a déli részén leszünk. Amint lesz időm, írok.:)
BővebbenSusan Japán egyik kevésbé vonzó arcát mutatja most be – a cikk címe sokat elárul…
BővebbenAz ördög a részletekben rejlik – ezt természetesen a japánok is tudják, és természetesen mindent megtesznek azért, hogy a leghétköznapibb dolgokat is egyszerűbbé, kényelmesebbé, praktikusabbá varázsolják. A cikkben ennek néhány példájáról lesz szó ajtók, huzatok és hűtőtasakok kapcsán.
BővebbenMúlt vasárnap Kamakurába mentünk. Kamakura egy Tokiótól körülbelül egy órányi távolságra lévő város, ami a 12-13. században Japán fővárosa volt. Emiatt itt található az ország néhány leglenyűgözőbb sintó szentélye és buddhista temploma. Reggel érkeztünk a Kita (észak) Kamakura állomásra egy már akkor (nagyrészt japán) turistákkal teli vonattal. Az Engaku-dzsi templomot néztük meg először. Kamakura öt nagy zen temploma közül ez a leghatalmasabb – tudtuk meg, miközben a 17 altemplom között sétáltunk.
BővebbenA japánokról tudjuk, hogy rettentő büszkék tudnak lenni arra a városra vagy régióra, ahol laknak. Minden városnak megvan a csak rá jellemző ételkülönlegessége, édessége, minden városhoz kapcsolódnak sajátos mesterségek, hagyományok. De van egy másik módja is annak, hogy a japánok kifejezhessék lakóhelyük egyediségét: méghozzá a csatornafedelekkel!
BővebbenMindenki tudja, hogy a japánoknak vannak olyan dolgaik, amik nálunk nincsenek. Lássunk egy újabb példát. Japán ugye egy meglehetősen esős ország. Ha egyszer elkezd esni, akkor abba sem hagyja napokig. Ilyenkor persze mindenki esernyővel közlekedik az utcán, de mivel Japán egy nagyon tiszta és rendezett ország, az elképzelhetetlen, hogy egy vizes, csöpögő esernyővel menjünk be valahová. A japánok természetesen kitalálták annak a módját, hogy hogyan oldják meg ezt a problémát.
BővebbenHamarosan bővülni fognak a Japánban élő külföldiektől származó beszámolók a Szakun – elsőként a Chipango c. blogról közlünk egy írást Japán kisebb-nagyobb földrengéseiről.
Bővebben