A szigetlakó tényleg veszélyeztetett faj?

Ez a cikk kétszeresen is jelentős a Szaku magazin számára: először is szerkesztőségünk kéttagú delegációja ihlette Amy-nél személyesen, fél tucat Moooo!garita koktél elfogyasztása után a híres Moooo! bárban. Másodszor: néhány hete meghackelték a honlapot és a már lefordított cikket lecserélték egy „mijen kúl kamasz vagyok, ugye?” feliratú szövegre, nekünk meg szokás szerint nem volt biztonsági másolatunk róla. Úgyhogy még egyszer nekifutottam, nehogy lemaradjatok róla – pedig nagyon utálom kétszer lefordítani ugyanazt a szöveget…

Bővebben

Kamakura

Múlt vasárnap Kamakurába mentünk. Kamakura egy Tokiótól körülbelül egy órányi távolságra lévő város, ami a 12-13. században Japán fővárosa volt. Emiatt itt található az ország néhány leglenyűgözőbb sintó szentélye és buddhista temploma. Reggel érkeztünk a Kita (észak) Kamakura állomásra egy már akkor (nagyrészt japán) turistákkal teli vonattal. Az Engaku-dzsi templomot néztük meg először. Kamakura öt nagy zen temploma közül ez a leghatalmasabb – tudtuk meg, miközben a 17 altemplom között sétáltunk.

Bővebben

Japános dolgok

A japánokról tudjuk, hogy rettentő büszkék tudnak lenni arra a városra vagy régióra, ahol laknak. Minden városnak megvan a csak rá jellemző ételkülönlegessége, édessége, minden városhoz kapcsolódnak sajátos mesterségek, hagyományok. De van egy másik módja is annak, hogy a japánok kifejezhessék lakóhelyük egyediségét: méghozzá a csatornafedelekkel!

Bővebben

Japános dolgok II.

Mindenki tudja, hogy a japánoknak vannak olyan dolgaik, amik nálunk nincsenek. Lássunk egy újabb példát. Japán ugye egy meglehetősen esős ország. Ha egyszer elkezd esni, akkor abba sem hagyja napokig. Ilyenkor persze mindenki esernyővel közlekedik az utcán, de mivel Japán egy nagyon tiszta és rendezett ország, az elképzelhetetlen, hogy egy vizes, csöpögő esernyővel menjünk be valahová. A japánok természetesen kitalálták annak a módját, hogy hogyan oldják meg ezt a problémát.

Bővebben