Kategória: Amy világa

Amikor beléptem a kórházba, azt hittem, tévedésből egy korcsolyapálya előterébe tévedtem. Az első dolog ugyanis, ami a szemembe ötlött, a ruhatár, pontosabban lábbeli-tár volt. Egy hosszú pult mögött asszonyok álltak és a látogatók cipőjét rendre műanyag papucsokra cserélték, amikre óriási számok voltak festve. A kórházat elhagyni készülő látogatók visszaadták a kölcsönpapucsot, cserébe saját cipőjükért. A kórház sem volt kicsi, de biztosan ez volt a világ leghatalmasabb cipőcseréje. Vagy a világ legizgalmasabb helye lábfetisiszták számára. Valaki szólhatna a Guinness társaságnak!

Bővebben

A nyugatiak gyakran a japánok szemére hányják, hogy lassan hozzák meg a döntéseket. Erre már kora gyerekkoruk óta tréningezik őket, hiszen minden kis japánt szégyellősségre kondicionálnak. Megkérdezed például a kis Tarót: – Melyiket szeretnéd? A piros cukrot vagy a kéket? Taro nem fog felelni, ugyanis a japán gyerekeknek soha nem kell döntést hozni. – Hazukasii deszu! („Olyan félénk!”) – magyarázza Taro anyukája alig leplezett büszkeséggel, láthatóan teljesen elégedetten fia viselkedésével. Még néhányszor elismétli, hogy hazukasii. Amikor itteni felnőttek beszélgetnek gyerekekkel, mindig elismerően mondják a szülőknek, hogy „hazukasii deszu ne” („félénk,…

Bővebben

Távozni készülsz a felkelő nap országából? Ne tedd. Legalábbis addig ne, amíg ki nem próbáltad a következők valamelyikét: 1. Látogasd meg a Fudzsi hegyet. Találd ki, mi ez a felhajtás körülötte, végy részt a szent vulkánt övező össznépi csodálatban. Próbáld megfejteni, miért épp a Fudzsi fotója lóg minden bankban és közfürdőben. Azt nem merem leírni, hogy kapaszkodj is fel rá, mivel a mászószezon igen rövid, ráadásul sokan csalódottan veszik tudomásul a rájuk váró, távolról sem érintetlen tájképet, ami fent tárul eléjük. Elég, ha néhány bizonyító erejű fényképet készítesz, hogy te…

Bővebben

Sok itt élő külföldi hagyja el Japánt a szabadság idején, ez alól én sem vagyok kivétel. Mindig veszélyes dolognak számít két percnél hosszabb időre magára hagyni az otthonom – a japán házak olyan… kifinomultak. Gyakorlatilag bármi eltörölheti őket a föld színéről, valószínűleg ezért van az hogy a felkelő nap országában nem szokás hosszú nyaralásra menni. A legutolsó tájfun idején biztos vagyok benne, hogy családtagjaim súlya miatt nem fújta el a házunkat a szél. Ezzel a rengeteg tájfunnal, földrengéssel és hatalmas esőzésekkel okkal érezzük magunkat kényelmetlenül, ha egyedül hagyjuk otthonunkat. Hívhatod…

Bővebben

Van egy japán barátom, aki szakács. Amikor legutóbb meghívott egy pizzára, őszintén megmondom: görcsbe rándult a gyomrom. A fickó ugyanis szasimi-specialista, ami előrevetíti egy izgő-mozgó pizzafeltét rémképét.

Bővebben

  Bolygómon, az Egyesült Államokban a használtautó-kereskedők klasszikus fogása, hogy a kevet hajtott autókon ezzel a szöveggel próbálnak túladni: „ó, ez a gépkocsi egy idős hölgyé volt, aki csak a sarki boltig szokott vele járni.” Ha valaha is sikerül túladnom kis áruszállító furgonomon, az ügynököm valószínűleg olyasmit mondana, hogy „azt a teherkocsit egy hölgy használta egy apró szigeten, de csak arra, hogy a bárba menjen rajta”. És igazat szólna. Nem, soha nem vezetek ittasan – hazafelé szinte mindig gyalog jövök.

Bővebben

Szomszédom, Kazu-csan a genkanomban áll. – Amy, felírtalak a következő Idősek Napja alkalmából előadott tánc résztvevői közé. Ez a nemzeti ünnep hétfőre esik, de kis szigetünkön az őszi napéjegyenlőség idején, csütörtökön tartottuk. – Csak nyolc asszonyt találtam, aki táncolni tud – mondta, emlékeztetve a szigeten található meleg testek számának folyamatos csökkenésére. Szomszédságunk az elmúlt években igencsak megcsappant. Megtudtam hát, hogy az Idősek Napján eljárt tánc szomszédi kötelességem – mostantól minden évben rám is vonatkozik a „macuri tóban”, vagyis a fesztiváli kötelesség. Beleegyeztem, hogy együtt ropom a többiekkel az ünnep alkalmából.…

Bővebben

Az egyik első fura dolog, amit Japánba érve látsz, az, hogy a férfiak szanaszét vizelnek az utcán. A taxisofőrök, szararimenek és a mezei részegek is rendszeresen hátat fordítanak nekünk és egy fal, sövény vagy kerítés felé fordulva pisilnek éjjel-nappal. Én csak egyszerűen Nagy Csorgatásnak nevezem a jelenséget.Azon a szigeten, ahol élek a férfiak rendszeresen levizelik a mólót és a kikötőben ringó halászhajókat. Ha a házad a kikötő szélén áll, ahogy az enyém is teszi, ez a jelenség egészen új tartalommal tölti meg a „festői táj” fogalmát. Minden hálaadáskor nagyszerű program…

Bővebben

Hiszed vagy sem Ha a japánok tengeren túlra utaznak, általában 5-7 napos kirándulásokat szerveznek, és annyi látnivalót zsúfolnak a programba, amennyi csak fizikailag lehetséges. Ennek oka a rövid szabadság, a pihenés időpocsékolásnak tűnik. Ez a híres „Vakációzunk, használjuk ki rendesen” – hozzáállás. SzómagyarázatAz az igazság, hogy ehhez az íráshoz egyetlen japán kifejezést sem találtam. Ez a cikk arról szól, mennyire biztonságos Japán… A nap mondásaKaigai e ikitaideszu – El szeretnék utazni (a tengeren túlra) Milliomos Bruneiből Találkozz a milliomossal – és menekülj el! Szóval arra gondoltál, hogy elugrasz Délkelet-Ázsiába, hogy…

Bővebben

Japán határozottan távolodik hagyományaitól. Vegyük például azt a tradíciót, mely szerint mindig szorosan az italautomata mellett állunk, miközben megisszuk a dobozos sört. Régen elképzelhetetlen volt, hogy csak úgy sétálni kezdünk az utcán, miközben iszunk. Egész családokat lehetett látni, ahogy körbeállják az automatát, kólát vedelve. Mert vedelték, hiszen minél hamarabb odébb akartak állni. Ugyanez volt érvényes az evésre. Gyakran figyeltem meg a magányos jégrkém-nyalogatókat, akik a bolt előtt eszik meg a fagyit. Korábban a japánok eszébe sem jutott, hogy jégkrémet séta közben is lehet enni. Hogyan tűnik mégis a múlt homályába…

Bővebben