Az élet piszkos oldaláról – kint és bent

Az idei nyár hosszabb és melegebb volt, mint szokott. Harc és légkondicionált helyiségekbe húzódás helyett azonban egyszerűen felvettem a bikinimet.

A nyugatiak életkortól függetlenül lelkesednek a napsütésért: egyre kisebb top és rövidnadrág, szandál, ráncosodás, bőrrák. Ugyanakkor a japánok úgy tűnik, nem alkalmasak a meleg időjárásra.

Emlékszem, hogy gyerekkoromban az Egyesült Államokban nyaranta egész nap ki-be rohangáltunk a ház és a kert között – mezítláb. De nem Japánban. Itt a gyerekeket nem engedik ki a házból anélkül, hogy a benti papucsot rendes lábbelire cserélnék. A folyamatot visszafelé sem fordíthatod: nem szaladhatsz csak úgy be a házba a külvilágból, még akkor sem, ha épp egy oroszlán kerget. Amint a cipőcserére szolgáló genkanhoz érsz, utolérnek és felfalnak.

De miért van az, hogy a japánok mindig lábbelit cserélnek, ha belépnek a házba, ugyanakkor a nyugatiak meg nem? Természetesen azért, mert Japán nagyon piszkos ország.

Továbbá csak ha nem tudnád, a piszok maga a gonosz. Tudományosan megfogalmazva ahogy a hőmérséklet növekedik, úgy halmozódik a gonosz a talajon. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy a mennyország felül van, nyilvánvalóvá válik, hogy mi végső soron a pokol tetején mászkálunk. Úgyhogy vedd csak le a cipőt, ha bemész a házba.

Ha pedig elhagyod, egészítsd ki a ruházatod kalappal, napernyővel (lehetőleg UV-szűrőssel), fehér kesztyűvel és alkarvédővel. Igen, alkarvédővel! Rengeteg nőn láttam idén a strandon. Arra is rájöttem, miért részesítik előnyben a hosszú ujjú ingek helyett: elismerik a hónalj jogát a szellőzéshez.

Ha a teljes család kimegy a házból, mondjuk a strandra, szükségük lesz egy ucsiavasze találkozóra, hogy összeállítsák a szükséges dolgok listáját: egy sörrel teli hűtőtáska, fejre alkalmazható törölközők, arckendők, nejlontakaró, strandnapernyő vagy sátor és egy ventilátor, ha esetleg nem találnak légkondicionált umi no iét a tengerparton.

Ha autózol, meg kell küzdened az olyan elemekkel, mint a por és a cipődre tapadó gonosz koszok. Javasoljuk aa vezetőcipők használatát, vagyis mindig tiszta lábbelivel léphetsz a gázra. Ha muszáj az utcai cipőben vezetned, tégy egy újságlapot a kocsi szőnyegére, hogy távol tartsa az ördögi szennyeződést. A levegőben is sok koszgonoszság lakozik, úgyhogy a váltót is védened kell egy fodros terítővel. Komolyan fontolóra kéne venned egy fehér vezetőkesztyű beszerzését. Védekezz, védekezz, védekezz! A japánok sokkal többet költenek önvédelemre, mint amennyiről a média beszámol.

Egy ilyen meleg országban, mint Japán az ember csodálkozva nézi, miért hordanak a nők kimonót. Lehet, hogy arra szolgál, hogy megvédje őket a minden irányból támadó portól, széltől és naptól. A sok izzadástól fura dolgokat kezdesz tenyészteni a testeden, melyek szeretik a nedves, napfénytől védett zugokat, ráadásul marhára forró az efész. De ennyi erőfeszítés után miért hanyagolják el a nyak hátsó részét?

A megoldás a japán forróságra roppant egyszerű: csak át kellene állni a keleti parti időszámításra. Japánban épp reggel tíz óra van, New York-ban viszont este kilenc. Ha most azonnal az ottani időt alkalmaznánk, mindenki egy nemzetként elmehetne aludni! Aztán amikor felébredünk, épp kezdődik a hűvös éjszaka. Az éjjeli állatok mellesleg már rég rájöttek az egészre.

Amikor aztán eljön a tél, visszakapcsolhatunk saját időnkre. De a télről nem szeretek beszélni. Úgy tűnik, nem vagyok alkalmas a télre.

Amy Chavez