Évekkel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy a szigetemre költöztem, néhány barátom érkezett látogatóba a főszigetről. A tervek közt szerepelt egy barbecue-zés is, ezért minden hozzávalót magukkal cipeltek, hiszen errefelé nehéz beszerezni az olyan egzotikus alapanyagokat, mint a hús.
BővebbenA japánok sikerrel exportálják egyik legnagyszerűbb árucikküket – az alvást. Vagy legalább magát az ideát. A japánok mesteri szinten űzik az erőteljes lazítást: bármely napszakban könnyedén találsz egyész családokat, akik a vonaton szundítanak. Minden megállóban gyors szemöldök-emeléssel győződnek meg róla, hogy még nem érkeztek el úticéljukhoz.
Bővebbenavagy hogyan segíthet a tengerre nyíló kilátás az árképzésben Ahogy Amano szan háza mellett kocogtam a parton, megláttam, hogy épp a füvet kapálja. Ahányszor a gyepbe vágott, annyiszor fintorodtam el, de igen eltökéltnek tűnt. Szerintem takarítani könnyebb.
BővebbenA Moooo! bár törzsvendégei közül Man-csan és Kio-csan a kedvenc öregeim. Helyi történészként és a sziget nem hivatalos turistaüdvözlő párosaként rendszeresen meglátogatnak, hátha találkoznak egy-egy érdekes gajdzsinnal. A gajdzsinok meg azért jönnek, hogy találkozzanak Man-csannal és Kio-csannal. Ha találkoznak, általában berekedés lesz a vége.
BővebbenAz idei nyár hosszabb és melegebb volt, mint szokott. Harc és légkondicionált helyiségekbe húzódás helyett azonban egyszerűen felvettem a bikinimet.
BővebbenEgy nap végignéztem az osztályon és elcsodálkoztam: hol rontottam el? A legtöbben aludtak, az a néhány diák, aki nem tette, már korábban elájult. Abbahagytam a beszédet, kinéztem az ablakon és a tanítás tudományáról kezdtem elmélkedni. Arra a következtetésre jutottam, hogy a tudomány a hibás: a gravitáció húzza le a nebulókat.
BővebbenAmikor egy japán egyetemen angolt tanítottam, állandóan azon fáradoztam, hogy a diákok gondoljanak egy kicsit a tantermen túli világra is. A teremben ugyanis tökéletesen beszéltek angolul, de amint kiléptem a való világba, lefagytak és egy szót sem bírtak kinyögni. Most már tudom, miért.
BővebbenA helyi postán dolgozó emberek – hogy politikailag korrekt jelzőt alkalmazzak – „egy picit lassúak”. Réges-rég, mielőtt ideköltöztem a szigetre, a kormányzatnak támadt egy működésképes ötlete. Az összes „picit lassú” munkást az apró szigetekre küldték dolgozni, ahol szinte senki sem él és ahol a legkevesebbet árthatják. Tudod: lassan járj, lassan jár a postás is.
BővebbenLeültem a hokkaidói istállóban, velem szemben a 47 éves Takahasi asszony és a szexről beszélgettünk. Mármint a szarvasmarhákéról. Személyesen nem jutottam tovább a terhes tehenek látványánál, úgyhogy egy kicsivel több információt szerettem volna kapni nyiladozó érdeklődésem tárgyáról.
BővebbenMég tizenöt Japánban töltött év után is képtelen vagyok elkerülni, hogy időnként úgy nézzek ki, mint egy szenvedő, ügyetlen gajdzsin. Tudod, mire gondolok: az a gajdzsin, aki most szállt ki a gépből és hatalmas csomagokkal küzd, mindegyik óriási és keréktelen, és hála nekik úgy nézel ki, mint egy csapat görkorcsolyázó flamingóként tovasuhanó japán közé tévedt elefánt.
Bővebben