Abe Sinzó miniszterelnök hírlevele – 2006 október 5
A „gyönyör? országot alkotó kabinet” beiktatása
Hello, Abe Sinzó vagyok.
Japán 90. miniszterelnökeként szeptember 26-án vettem át a hivatalt. Az els?, háború után született miniszterelnökként megtiszteltetés számomra a vállamra nehezed? kötelesség. Teljes szívemb?l elfogadom a japán nép elvárásait velem szemben és életem kötelességem teljesítésének fogom szentelni.
Célom, hogy a lehet? legtöbbet tegyem a kormányzati munka vezetése során azokért, akik verejtékkel teremtik el? a mindennapi élethez szükséges javakat, szeretik családjukat és tenni szeretnének valamit saját közösségükért. Pontosan ez az, amiért létrehoztuk a „gyönyör? országot alkotó kabinetet”.
Amikor egyszer Einstein Japánban járt, ezt mondta: ?szintén remélem, hogy a japánok kultúrája érintetlenül marad és hogy az itt él? nép soha nem felejti el, melyek a legbels?bb értékei, azaz a szerénység és egyszer?ség, melyek elengedhetetlenek egy individuális, tiszta és nyugodt szívhez.
Japán gyönyör? természettel, hosszú történelemmel, kultúrával és hagyománnyal büszkélkedhet a világon. Hiszek abban, hogy építhetünk egy olyan országot, amelyben megmaradnak az Einstein által is nagyra becsült értékek, közben pedig bájjal és élettel teli. Hiszek abban, hogy a japánokban megvannak a képességek ennek megvalósítására.
Olyan ország létrehozása a célom, amely holnap még jobb és még virágzóbb lesz, mint ma. Arra törekszem, hogy „a gyönyör? ország, Japán”, a világszerte tisztelt és megbecsült nemzet olyan lesz, amelynek tagjai büszkék hovatartozásukra.
A közvetlenül a miniszterelnökt?l származó email üzenetek küldését még az el?z? Koizumi-kabinet kezdeményezte. Akkori f?szerkeszt?jeként minden héten azon tanakodtunk, milyen típusú üzeneteket kellene továbbítanunk és hogy milyen módon tudathatnánk az emberekkel a legérthet?bb módon a kabinet politikájának lényegét. Magam is többször megosztottam az olvasókkal saját véleményem a szerkeszt?i jegyzetekben.
Az olvasók reakciója heves volt. Rengeteg választ kaptam az olyan alkalmakkor, amikor a levélhez hozzáf?ztem saját gondolataim is, vitatkozókat és ellentétes néz?pontot kifejez?eket is. Ez rádöbbentett arra, mennyire fontos a közvetlen párbeszéd.
Számos olvasóval még azután is élvezetes dialógust folytattam, hogy már nem voltam az email magazin szerkeszt?je.
Valóban, kit?n? emberekkel találkoztam. Olyanokkal, akik munkahely-változtatás után a mez?gazdaságban álltak helyt. Olyanokkal, akik nyugdíjba menetelük után a hagyományos kultúra világában merültek el.
Volt, aki b?nöz? fiataloknak keresett munkát és volt, aki hontalanoknak segített összeszedni magukat. Részmunkaid?s munkások, akik saját vállalkozásba kezdtek, kerekes széket használók, akik egy csoportot alapítottak, hogy segítsenek a mozgásukban korlátozott társaiknak, hogy megnövekedett önbizalommal hagyhassák el házukat. Találkoztam olyan vállalatokkal, ahol komolyan vették az id?s emberek foglalkoztatását.
Nagyszer? lehet?ségeim nyíltak beszélegetésekre Japán minden szegletéb?l való emberekkel. Valóban inspiráló és hasznos olyan emberek véleményét olvasni, akik maguk is egy vállalkozás kihívásainak képesek megfelelni.
A pusztán elméleti diskurzus helyett hiszem, hogy az emberek igényeinek pontosabb megértéséhez ki kell nyitnunk a fülünk arra, amit ?k mondanak: mi okoz nekik nehézséget, mi aggasztja ?ket. Ha ezeket megértjük, tudni fogjuk, mit akarnak az emberek.
Figyelmesen fogom olvasni az emberek véleményét és olyan országot hozok létre, amelyben jogos önbizalmat és büszkeséget érzünk. Megpróbálom tisztán elmondani, mit gondol a kormány és hogy mit próbál elérni – saját szavaimmal, a kihívás és lelkesedés szellemében.
Ez a levélsorozat nélkülözhetetlen forró drót, amely közvetlenül az emberekhez kapcsolja a kabinetet. Ki fogom használni a leget?séget és a nyitott kormányzat munkájába is betekintést nyújtok. Megpróbálom saját személyiségem is bemutatni, hogy emberként is megismerjenek.
Október harmadikán egy adományozó ünnepségen egy középiskolás lány a zakómra t?zött egy piros tollat. Meg kell mondanom, hogy ez egy kedves, felfrissít? pillanat volt a Diéta napi feszült vitái közepette.