Aszó Taró hírlevele – Büszkeség

Ha visszatekintünk Japán részvételére az iraki újjáépítési tevékenységben, soha nem feledkezhetünk meg két diplomatánkról, Oku Kacuhiko nagykövetr?l és Inoue Maszamori els? titkárról.
November 29-én emlékeztünk meg értékes életük elvesztésének ötödik évfordulójáról.


Oku nagykövet és Inoue els? titkár szenvedélye és küldetéstudata az iraki rekonstrukció iránt átragadt az önvédelmi er?k (SFD) katonáira, akik Irakban szolgáltak. Az ország azóta folyamatosan az újjáépítés útján halad.

Az iraki és japán zászló egymás mellett lobog – mindkett? kinyújtja a kezét, a másik pedig belecsap.

A japánok által felújított Al Dzsulan általános iskola f?bejáratán látható képen az „Irak jöv?jéért” felirat is olvasható. Ez a kép jól ábrázolja az SDF sikereit.

Az SDF személyi állománya elkötelezte magát minden egyes misszió mellett, legyen az útépítés, vízer?m?vek helyreállítása vagy az emberek és az orvosi felszerelés szállítása. Az SDF tevékenysége nyilvánvalóan javított Japán közképén, még ha a japánok ennek nincsenek is tudatában.

A japán kormány nemrég úgy döntött, hogy az év végén befejezi iraki tevékenységét, amelyet négy és fél éve végez.

A leg?szintébb tiszteletem és hálám szeretném kifejezni az SDF személyi állománya felé, akik szorgalmasan vitték véghez a küldetéseket, távol családjuktól. Japán miniszterelnökeként – és japán állampolgárként – rendkívül büszke vagyok rájuk.

Ezen a héten meglátogattam egy háztartási termékeket forgalmazó áruházat a tokiói Sibuján. Nem vásárolni mentem. A cég idén eltörölte a küls?s szerz?déseket és a részmunkaid?t, helyette minden munkavállalót teljes id?ben, hivatalosan kezdtek foglalkoztatni.

Mostantól az eladók és a pénztárosok is kivétel nélkül f?munkaid?s alkalmazottak. A saját szememmel akartam látni és közvetlenül a munkavállalóktól hallani a történetet. Ezért látogattam meg az áruházat.

Az áruházban dolgozó emberek önálló munkát végeznek a gorsan fogyó slágertermékek monitorozásától a megrendelések feladásáig. A pénztárosnak rendkívül sokat kell tudnia a termékekr?l, ha jól akarja kiszolgálni a vev?ket.

– Ez egy kihívásokkal teli munka – mondta az egyik fiatal alkalmazott. Tisztán hallottam a hölgy hangjában azt a büszkeséget, amit a munkája iránt érzett. Ezek az emberek valódi felel?sséggel bírtak és ez ragyogott az arcukon.

Tudomásom szerint a vállalatnak az új rendszer négyszázmillió jenbe került, ugyanakkor az eladások folyamatosan növekednek a súlyos gazdasági helyzet ellenére.

Nincs jobb er?forrás, mint az olyan munkaer?, amely elkötelezi magát a vállalat számára és olyan keményen dolgozik, ahogy csak tud. Endó Josiharu, a vállalat elnöke szavai mély benyomást tettek rám. Azt mondta: „Nem takarékoskodunk az er?feszítéssel, ha a saját munkaer?nkbe kell fektetni.”

Az emberek a vállalatok legfontosabb eleme. Ismét meggy?z?dtem a japán stílusú menedzsment erejér?l.

Aznap este megkértem a Nippon Keidanren (Japán Kereskedelmi Szövetség) elnökét, Mitarai Fudzsiót és a Japán Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, Okamura Tadasit, hogy segítsék a munkavállalók stabil alkalmazását és emeljék a fizetéseket. Azt is kértem, hogy a vállalatok ne vonják vissza korábbi ajánlataikat a munkahelyekre.

Az emberek életének alapja a munka és a fizetés. A súlyos gazdasági helyzet idején is meg kell ?ket védenünk.

A kormányzat minden lehetséges lépést megtesz, például támogatja a fiatal munkavállalók alkalmazását és csökkenti a dolgozók után fizetend? biztosítás összegét. Ezen túl közös er?feszítéssel kell együtt dolgoznia a magánszektornak és a kormánynak, hogy megvédhessük az emberek életének alapjait.

2008. december 4.

Related posts

Kommentelj