Utálod a sorbanállást? Maradj otthon!

Ha legközelebb a Tokyo Disneylandbe mész és minden öt perces Splash Mountain élményért elviselhetetlenül sokat kell várakoznod, gondolj egy pillanatra Hung Wah-fungra, aki szintén gondolt rád.

Image

Hung feljelentette a hong kongi bíróságon a helyi Disneylandet még aznap, amikor a park megnyílt. Egy héttel korábban családjával részt vettek egy különleges nyílt napon – 30000 másik emberrel együtt. A South China Morning Postnak tett nyilatkozatában azt kifogásolta, hogy némelyik étterem és menet előtt háromórás sor kígyózott. Szerinte a park tulajdonosa annyi embert zsúfol a parkba, amennyit csak lehetséges – csupán azért, hogy minél több pénzt keressen. Beadványában úgy fogalmazott, hogy “a tömeg rossz menedzselése” miatt tesz panaszt. Az igényelt kártérítés – 1400 hong kongi dollár, vagyis kb. 35000 forint – nagysága inkább csak szimbolikus.

Az ügy igencsak aktuális, mivel nemrég ért véget az Aichi Expo, melynek óriási sikeréről számtalan hír kering a sajtóban. A hírek legtöbbje pozitív eseményként megemlíti azt is, milyen hosszú sorok kígyóztak a világkiállítás összes érdekes helyszíne előtt. A cikkek odáig mentek, hogy a rettenetes várakozási időket nemcsak a szervezők, hanem a várakozók számára is pozitív élménynek írták le.

Image

Az Expo szeptember 25-i záróünnepsége után lassan megjelennek az első számadások: egyedül a belépőkből 60 milliárd jen bevétel származott, 17,5-del több, mint amire számítottak. A szétszerelés költségeit még csak becsülni lehet, de valószínű, hogy a kiállítás tízmilliárd jenes haszonnal zár. Ráadásul a régió teljes hasznát 1,2 billió jenre becsülik.

Hab a tortán, hogy márciusban még egyáltalán nem volt biztos, hogy a rendezvény sikeres lesz. A média összességében semleges volt, bár több felől kritikus hangok hallatszottak a szervezők cinikus hozzáállásáról (a környék természeti egyensúlyát felborító kiálítás neve “a természet bölcsessége” volt), az érdekes szempontokkal operáló biztonságiakról (akik előre figyelmeztettek: gondosan elkoboznak minden élelmet és innivalót a látogatóktól, akik jobb híján a benti vendéglátókat voltak kénytelenek szponzorálni) és az egész projekt bizonytalan fogadtatásáról. Ez utóbbi aggodalom feleslegesnek bizonyult: a nyitó napon 43000 látogató vásárolt belépőt az expóra.

Ráadásul ez volt a fél évig tartó kiállítás legkevesebb látogatót vonzó napja. Függetlenül szinte minden külső tényezőtől (pl. véget ért az iskola, a gyerekes családok is könnyebben ellátogattak az eseményre) az eladott belépőjegyek száma állandóan nőtt. Az utolsó hónapban érkezett az összes látogató harmada, mintegy hétmillió ember. Közülük kétmillióan a legutolsó héten nézték meg a kiállítást.

A média szerepe meghatározó volt: a nyitás előtt arról írtak, hogy az egész expo sikere kétséges – ekkor kevés látogató érkezett. Ahogy aztán sorok kezdtek kígyózni a bemutatótermek előtt, a sajtó egyre többször számolt be a hosszú várakozásról. Az emberek özönleni kezdtek, még hosszabb sorokat alkotva. Ezt látva a tudósításokban még több japán érezte úgy, hogy ezt neki is látni kell.

A japán nyelvben külön kifejezés van erre a jelenségre: gjórecu no dekiru, azaz szabad fordításban “képesnek lenni sorbanállást létrehozni”. Általában vendéglőkre alkalmazzák, ahol a várakozók sorát látva ugrásszerűen megnő a forgalom. Sok japán nem bánja a várakozást, ugyanis kárpótolja őket a tudat, hogy a rengeteg többi ember igazolja a helyválasztást.

Nem kell marketing-gurunak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: ez a mentalitás az üzletemberek számára is lehetőségeket hordoz. Először is: rém egyszerűvé teszi a reklámot. Minden ócska mozira azt mondják, hogy “nagy szám”, mivel az emberek csak azt akarják megnézni, amit más is néz. A média nemrég beszámolt arról, hogy többezer ember táborozott le éjszakára egy új akihabarai fényképezőbolt elé. A következő hétvégén egymilliónál több ember járt a Jodobasi boltban. Ha képes vagy összeterelni egy kisebb tömeget, pillanatokon belül hordákat fogsz vonzani. Az Aichi Expo utolsó reggelén 34000 ember állt sorban a bejáratnál.

A Tokyo Shimbun meginterjúvolt néhány látogatót az utolsó héten. Egy 25 éves sizuokai férfi azt mondta: eredetileg nem akart eljönni a kiállításra, de két héttel a vége előtt úgy érezte, mindenki csak erről beszél. Egy tokiói férfi három órát várt a Toyota pavilon előtt, mégsem reklamál: “a fővárosban egy órát szoktam várni a ramenre. Meg kell tapasztalnod a hosszú sorbanállást, ha komolyan bele akarsz kóstolni az expóba.”

Ugyanebben a cikkben idéznek egy médiaszakértőt is, aki szerint a japánok hozzászoktak az azonnali jutalomhoz, ezért annak eltolása vonzó a számukra. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy sok ember számára nem a látnivaló, hanem maga a sorbanállás a jutalom.

Volt olyan látogató, aki húsz alkalommal nézte meg a Toyota pavilont. Minden alkalommal három órát állt érte sorba. Az utolsó nap egy 37 éves férfi a csládjával érkezett a kiállításra és egyetlen pavilonba sem jutott be. Sebaj, “az is elég, hogy elmondhatjuk: itt jártunk és jól éreztük magunkat” – mondta.

Hung úrnak lenne hozzá egy-két szava.

Japan Times

Kapcsolódó bejegyzések