Szept. 26-27.

Eltelt két hét! Ami azt jelenti, hogy két hete nem ettem kenyeret… Tulajdonképpen ha eléd rakják, elég hamar megszokod, hogy reggelire is rizs van :).

No majd viszem a menzára a fényképezőt, hogy lássátok, mi finomakat eszünk! Bár nagy bánatomra ezen a héten nincs az a sültcsirke, ami hasonlít a magyarra (minden héten kicsit változik a kínálat).

A héten elkezdődött a rendes tanítás. Az eddigi tapasztalatok ígéretesek: az órák érdekesek, a tanárok kedvesek-rendesek és tényleg hasznos dolgokat tanulunk. Itt 50 percesek az órák, 10 percesek a szünetek és majdnem másfél órás az ebédszünet. Délelőtt fél 10-kor kezdődnek az órák és délután fél 4-kor van vége.

Néha majd különleges tanórák és mindenféle kötelező programok lesznek, például holnapután teadélután, ahol a tanári karral és a személyzettel ismerkedhetünk meg. Kedvenc konyhásnénim és portásbácsim már van, de azért kiváncsi vagyok a többiekre is.

Óra után tollasoztunk kicsit, de elég hamar feladtuk a szúnyogok miatt. Úgy tűnik, itt nemcsak az emberek, a szúnyogok is gambarnak. A két héttel ezelőtti szúnyogcsípéseim még mindig látszanak (pedig nem vakartam őket!)

Este zumbázni mentünk. Egy héten egyszer mindenki kap belépőt a közeli (gyalog 7 perc) fitneszcenterbe. Akkor igényelhetjük, amikor akarjuk. Hallottam a tavaly itt járt kollégától, hogy van zumbaóra is és egyből kiszúrtam az időbeosztáson. Belelkesítettem tíz embert, hét el is jött. Az óra egy viszonylag kisebb teremben volt (gondolom Japánban nagynak számít), kb. 25-en voltunk. Ami meglepett, hogy legalább tíz fiú / férfi is volt. Aztán amikor elkezdtem mozogni, rájöttem, miért. Nem annyira a csípőtekerésre, riszálásra helyezi a hangsúlyt az edző, hanem az ugrálásra. Percek alatt bulihangulat lett, a japánok már mind régebb óta járnak, úgyhogy ismerik a mozdulatokat, de mi is felvettük a ritmust. Annak ellenére, hogy csak 45 perc volt, nagyon büszkék voltunk magunkra, hogy végigcsináltuk. Holnap lehet, hogy fájni fog…:)