Osztálykirándulás

Múlt pénteken könnyes búcsút vettünk egymástól és a Japán Nyelvi Központtól és mindenki hazaindult..Szinte mindenki: néhányan már a jelentkezéskor igényelték, hogy még három napot maradhassanak, illetve egy orosz és egy madagaszkári osztálytársam gépét törölték, így ők csak másnap indultak..Az utolsó két hét elég pörgős volt, így most több részben írom meg, mik történtek..

El?ször is: az osztálykirándulás.

Nagyon jó volt! El?ször utaztam hosszabb ideig sinkanszenen.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Bár nem emelkedtünk, olyan volt, mint a repül?n: néha bedugult a fülem és éreztem a nyomást. Ebédre szendvics-falatokat kaptunk, amit els?re keveselltem, de aztán nem bírtam megenni, mert a gyomrom is összesz?kült.

Els? nap Hirosimába mentünk, az Atombomba Emlékmúzeumot és a Béke emlékparkot látogattuk meg. Bár öt éve már voltam, újra megrázó élmény volt.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Minden este szabadprogram volt, így a kedvenc barátaimmal mentünk vacsorázni. Ha Hirosima, akkor hirosimai okonomijaki! Az amerikai lány ismert egy okonomijaki-mura (falu) nev? helyet, ami egy többszintes épület, szintenként 5-6 okonomijakizó hellyel. Kicsit sörsátor jelleg? az egész. Ezután a környez? kivilágított bevásárló-utcákon sétáltunk, illetve eljutottunk a valószín?leg piroslámpás negyedbe is.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Másnap Mijadzsimára mentünk. Há-nak volt szülinapja. Az el?re megvett emléklapra a buszon titokban mindenkivel kis üzenetet írattam, a kompkiköt?ben pedig elénekeltük neki a Boldog szülinapot-ot.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Amikor Richannal voltunk, pont apály volt, vagyis be lehetett menni a híres torii-ig, most pedig dagály volt, így valóban úszott (vízben állt) a torii és a szentély is. Gyönyör? volt! Ráadásul pont láttunk egy esküv?t is.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Ebédkor az étteremben megint énekeltünk egy Boldog szülinapot-ot. Ebéd után ismét sinkanszenre szálltunk, hogy Kiotóba menjünk. Az vicces volt. Húsz perccel korábban már sorbaálltunk a peronnál, két csoportban a leend? kocsink két ajtójánál. Ötször figyelmeztettek minket, hogy a vonat (sinkanszen) nem vár. Aztán a szomszéd vágányra is befutott egy szintén Kiotó felé men? sinkanszen és az idegenvezet?ink megkeveredtek. Mi elkezdtünk beszállni az egyikbe, a fél csoport átrohant a másikhoz, akkor mi is leszálltunk és átfutottunk, aztán vissza, aztán megint át, aztán megint vissza, amikor már sípolt, hogy indul. Végülis az els? volt a jó, és szerencsére senki nem maradt a másikon. Szegény tanárunk teljesen ki volt akadva, de minket feldobott a kis izgalom.

Kiotóba délután érkeztünk meg, onnantól szabadprogram volt. Én mindenképp el szerettem volna menni a Jaszaka-dzsindzsába, ami az egyik kedvencem, de nem szerepelt a programban. Kisbarátaim velem tartottak. Nagyon nagy élmény volt újra Kiotó utcáit taposni, emlékeztem a boltokra, az útirányra. A többieknek is nagyon tetszett a Gion és a Jaszaka-dzsindzsa is. Míg a többiek fényképeztek, én egy kicsit elid?ztem a szentélykertben annál az automatánál, ahol F?cerk.Úrral zöldteás fagyit ettünk, és visszagondoltam arra, milyen jó volt, mikor meglátogatott.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Gion

Az automatában megtaláltam a kedvenc tejeskávémat, amit hiába kerestem Tokióban. Úgy látszik, csak ezen a környéken van. Aztán beültünk vacsorázni, majd busszal mentünk a Kiotó pályaudvarig. Ott a lépcs?kön elgyakoroltuk a táncot, amivel az évzáróra készültünk, lelkes közönséget is kaptunk.

Másnap el?ször a Kita-Tenmangu szentélyt néztük meg. Ez arról híres, hogy az iskolai eredmények javulásáért, sikeres felvételiért szoktak itt imádkozni a diákok, illetve hogy rengeteg szilvafa van, aminek a virágjában lehet gyönyörködni. Vagyis csak lehetne, mert bár február végén már nyílni szoktak a virágok, idén a hideg tél miatt még csak a rügyezésnél tartott a legtöbb fa.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Ezután a Kinkakudzsit (Arany Pagoda) néztük meg. Ragyogó napsütés fogadott minket, nagyon szép volt.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Megtaláltam a Haagen-Dazs jégkrémautomatát, ahol a hideg ellenére vettem egy zöldteás jégkrémet. Szerintetek hova valósi a Haagen-Dazs cég? Hollandia, Belgium?

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Én ennek tippeltem, de az amerikai osztálytársam felvilágosított: New York. Egy bronxi fiú találta ki a márkanevet az 1930-as években.

Ebéd után a Fusimi-inari taisát (f?szentélyt) látogattuk meg. Taisa, vagyis az országban található összes inari-szentély f?szentélye. Ez volt az egyetlen hely az osztálykirándulás alatt, amit még nem láttam, így nagyon vártam. A szentély a rengeteg torii-ról híres, amik egymás mögött sorakozva felvezetnek a hegyre az egyik kisebb szentélyhez. Ott van két k?. El?ször kívánni kell, aztán elképzelni, milyen nehéz. Ha nehezebb, mint gondoltuk, teljesül a kívánságunk, ha könnyebb, nem. Persze nem bíznak mindent a véletlenre: nagyon nehezek a kövek! Érdekesség még, hogy míg máshol házikó-alakúak az emák (fatábla, amit megveszel, ráírod a kívánságod és felkötözöd), itt rókafej-alakúak. Ha egy szentély nevében az inari szerepel, ott biztos, hogy róka lesz a szent állat.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Este a Gionban sétáltunk, hátha látunk egy gésát vagy maikót, de sajnos nem volt szerencsénk. Ellenben beültünk okonomijakizni egy helyre, ahol az amerikai lány évekkel ezel?tt volt, és jött a sokk: semmit sem változott! Ugyanaz a két nénike vezeti, mint amikor el?ször volt ott, ugyanolyan lepukkant, és az árak is ugyanolyan alacsonyak, noha a környez? éttermek mind nagyon elegánsak.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Következ? nap Narába látogattunk el, ahol ujjongva vettem észre, hogy emlékszem mindenre.

El?ször a Kófukudzsit néztük meg, ami a világ legrégibb faépülete, aztán a Nara parkban a Tódaidzsit, majd szabadon a többi templomot. Az ?zikék is megvannak és az a bolt is, ahol fekete szezámmagos fagyit lehet venni.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Kófukudzsi

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Tódaidzsi

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

A Nagy Buddha is ugyanolyan nagy még

Este átugrottam Oszakába találkozni G-vel, aki immár tizedik éve él Japánban. Az állomásról kiérve megpillantottam az oszakai Yodobashi Camera-t, és visszajött minden emlék. Gond nélkül megtaláltam a BigMan-t, ami két nagy kivetít? a Hankjú állomás óriási épületében, aztán G-t is. Igazából csak az állomás környékén ültünk be két helyre, de rájöttem, hogy Tokió után Oszakában nincs is túl sok látnivaló.

Utolsó nap az Asahi újság kiotói gyárában tettünk gyárlátogatást, nagyon érdekes volt.

Aztán átmentünk a Kijomizuderába, ami szintén a szívem csücske. Sajnos felújítás alatt áll nagyrésze. Itt rengeteg szabadid?t kaptunk, úgyhogy három-négyszer végigjártuk a kis bevásárlóutcát, ami a templomhoz vezet? dombon található. Mindenki még gyorsan bevásárolt ajándékokból. Az ebéd egy tofu-étteremben volt. Én szeretem a tofut, finom is volt, csak el?tte ettem egy zöldteás fagyit és egy zöldteás krémmel töltött képvisel?fánkot (Tokióban alig van zöldteás édesség!), így nem nagyon ettem. Ebéd után ismét buszra szálltunk, majd sinkanszennel hazautaztunk. Ott láttuk a hírt, hogy Tokióban havazik, és tényleg: már a környez? megye is hótakaróba burkolózott.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg />

Estére értünk haza.

Related posts

Kommentelj