Ó-ucsi dzsuku

2022.05.10.2022.05.15. emteefu

Az Edo-korban (1603-1868) a sógunátus kitalált egy jó rendszert, hogy ne legyen ellenfele: a földesuraknak, daimjóknak, akik legalább egy megyényi területen uralkodtak, egy évet Edo-ban (mai Tokió), egy évet a saját földjükön kellett élniük, a lányaik és feleségük pedig végig a f?városban élt “túszként”. Mivel hivatalosan katonai szolgálat volt a célja, az éves jövedelemt?l függ?en meghatározott számú katonát kellett kiállítaniuk és magukkal vinniük, ráadásul mindkét lakóhelyükön pompás kastélyt kellett fenntartaniuk. .A sógunátus így érte el, hogy ne n?jön meg túlságosan az urak gazdasági és így politikai ereje. Ezt a rendszert szankin-kótainak (????) nevezték.

Mivel rengeteg daimjó élt az országban, szinte naponta találkozhatott az ember egy-egy ilyen daimjó-menettel (daimjó-gjórecu, ????). Ezek az utak rendkívül nagy hatással voltak a közlekedés és utak fejl?désére, felvirágoztatták az útbaes? városokat. Rengeteg korabeli ukijo-e képen szerepelnek a menetek.

Fukusimából hat nap, öt éjszaka alatt lehetett gyalog eljutni Edo-ba. A szállásadó városok között szerepelt Aizu, Simogo, Hakone és Nikkó is, de most már csak Simogo (egy hosszú utcája) maradt meg és lett meg?rizve az eredeti formájában. Ez az Ó-ucsi dzsuku.

A házak nagyrészt nádtet?sek.

Ez egy 400 éves ház.

A hely specialitása a szobatészta, amit ev?pálca helyett egy nagy újhagymával kell enni és közben rágcsálni a hagymát is.

Hétvégén az egyik japán vendéglátónk elvitt minket Ó-ucsi dzsukuba.