Hogyan segíthet a Bono-effektus a szegénység ellen
Megvan az el?nye, ha az ember ugyanakkor kerül Tokióba, amikor a U2, Bonóstól.
El?ször is, napirenden a globális szegénység. Bono bizonyosan jobb fogadtatásra számíthat Abe Sinzó miniszterelnökt?l, mint egy héttel korábban ausztrál kollégájától, aki az énekes felhívására a szegénység elleni küzdelem fokozásáról úgy reagált, hogy „nincs szüksége arra, hogy ír popsztárokra hallgasson”.
A különbség talán abban rejlik, hogy Ausztrália soha nem szervez találkozó a nyolc gazdasági szuperhatalom számára, ahol mindenki arra figyel, milyen kezdeményezésekkel áll el? Japán 2008-ban azokkal a nagy kérdésekkel kapcsolatban, mint a szegénység, Afrika vagy a klímaváltozás.
És ha turné els? U2 koncertje bármit is el?rejelezhet, akkor a japán közönség igencsak készen áll arra, hogy magáévá tegye Bono szegénység elleni küzdelmének gondolatát és magába szívja sajátos kampánytechnikáját.
Három napon át találkozott japán hivatalnokokkal, akadémikusokkal és alapítványi emberekkel – ez is jelzi, hogy Japán tudja, keményen kell dolgoznia azon, hogy Afrikát vagy a szegénységet feljebb tolja az elintézend? dolgok listáján.
Már csak 18 hónap van hátra, és számos lehet?ség arra, hogy Japán fokozza er?feszítéseit a segítségny?jtás során.
A 2005-ös skóciai G-8 találkozón az akkori miniszterelnök, Koizumi Dzsunicsiro bejelentette, hogy tízmilliárd dollárral növeli a segélyre szánt összegeket a következ? öt év során – a jelenleg folyósított nyolcmilliárd mellett.
Ez soknak t?nik, de csupán 0,2 százalékát teszi ki a bruttó hazai terméknek és alig egy százalékát a 700 milliárd dolláros költségvetésnek. Az emelt összeggel 2009-re is csak 1,25 százalékra n? az arány. A költségvetési problémákra való hivatkozás tehát nem feltétlenül lenne hiteles az ígéret megszegése esetén.
Koizumi bejelentése politikai szempontból igen jelent?s volt és igazi lökést adott annak az er?feszítésnek, hogy megduplázzák a segélyek összegét a világon. Jelenleg azonban úgy t?nik, hogy a 2006-os és az idei év során az összeg nagy részét felemészti az az adósság-jóváírás, mellyel Irak korábbi tartozásait engedik el.
Ez nem jelent új pénzt, inkább egy sort egy számlakönyvben, tekintve, hogy Irak amúgy is képtelen lett volna visszafizetni a tartozást. Ráadásul a korábban alacsony kamattal kihelyezett segély-kölcsönök rekordmennyiségben kezdenek visszafolyni a kasszába, így a segélyek összegét anélkül is emelni lehetne, hogy egyetlen új fillért is hozzátennének.
Hogy az adósság-elengedés vagy a kedvezményes kölcsönök folyósítása valódi segély-növekedésnek tekinthet?, az már más kérdés. Könnyen el?fordulhat, hogy 2008-ra a kihelyezett pénzek összege csökkenni fog, ami nem vet jó fényt a G-8-as találkozó házigazdájára.
A tanárokra és ápolókra fordított pénzek (úgy t?nik, az ? finanszírozásuk az egyetlen költséghatékony segélyezési módszer) és más segélyezési módok nélkül nem csökkenthet? a szegénység – ez ennyire egyszer?.
Japánnak igazi vezet?ként kellene viselkednie 2007-ben Németországban, ahol a napirendre veszik a szegénység elleni küzdelmet és kezdeményez? lépéseket kellene tennie, ezt követ?en pedig 2008-ban Afrika megsegítésére kellene figyelmet fordítania. Vannak biztató jelek: a TICAD IV. (a negyedik tokiói konferencia Afrika fejlesztésér?l) rendezvényeit új id?pontban fogják megtartani, még a G-8-as találkozó el?tt. Úgy t?nik, Abe nagy fontosságot tulajdonít a konferenciának.
És míg sokan üdvözlik Kína megnövekedett érdekl?dését Afrika iránt, fenntartásokat is megfogalmaztak azzal kapcsolatban, hogy ez az érdekl?dés kizárólag üzleti, mindenféle emberjogi vagy jószolgálati gondolat nélkül.
Japán sikereket ért el a TICAD berkein belül: jó min?ség? segítségnyújtást mutatott, együttm?ködési szándékkal és az európai és amerikai segélyez?knél gyakran megjelen? nevelési-kioktató stílust mell?z? hozzáállással.
Japán el?tt történelmi lehet?ség áll, hogy globális vezet? szerepkört töltsön be és sajátos hozzáállásával befolyásolja a világon jelenleg folyó segélyezési módszereket.
Ehhez politikai bátorság és er?s pénzügy szükséges de elképzelhet?, hogy ez olyan alkalom lesz, amit megragadnak a politikusok.
El?ször is, napirenden a globális szegénység. Bono bizonyosan jobb fogadtatásra számíthat Abe Sinzó miniszterelnökt?l, mint egy héttel korábban ausztrál kollégájától, aki az énekes felhívására a szegénység elleni küzdelem fokozásáról úgy reagált, hogy „nincs szüksége arra, hogy ír popsztárokra hallgasson”.
A különbség talán abban rejlik, hogy Ausztrália soha nem szervez találkozó a nyolc gazdasági szuperhatalom számára, ahol mindenki arra figyel, milyen kezdeményezésekkel áll el? Japán 2008-ban azokkal a nagy kérdésekkel kapcsolatban, mint a szegénység, Afrika vagy a klímaváltozás.
És ha turné els? U2 koncertje bármit is el?rejelezhet, akkor a japán közönség igencsak készen áll arra, hogy magáévá tegye Bono szegénység elleni küzdelmének gondolatát és magába szívja sajátos kampánytechnikáját.
Három napon át találkozott japán hivatalnokokkal, akadémikusokkal és alapítványi emberekkel – ez is jelzi, hogy Japán tudja, keményen kell dolgoznia azon, hogy Afrikát vagy a szegénységet feljebb tolja az elintézend? dolgok listáján.
Már csak 18 hónap van hátra, és számos lehet?ség arra, hogy Japán fokozza er?feszítéseit a segítségny?jtás során.
A 2005-ös skóciai G-8 találkozón az akkori miniszterelnök, Koizumi Dzsunicsiro bejelentette, hogy tízmilliárd dollárral növeli a segélyre szánt összegeket a következ? öt év során – a jelenleg folyósított nyolcmilliárd mellett.
Ez soknak t?nik, de csupán 0,2 százalékát teszi ki a bruttó hazai terméknek és alig egy százalékát a 700 milliárd dolláros költségvetésnek. Az emelt összeggel 2009-re is csak 1,25 százalékra n? az arány. A költségvetési problémákra való hivatkozás tehát nem feltétlenül lenne hiteles az ígéret megszegése esetén.
Koizumi bejelentése politikai szempontból igen jelent?s volt és igazi lökést adott annak az er?feszítésnek, hogy megduplázzák a segélyek összegét a világon. Jelenleg azonban úgy t?nik, hogy a 2006-os és az idei év során az összeg nagy részét felemészti az az adósság-jóváírás, mellyel Irak korábbi tartozásait engedik el.
Ez nem jelent új pénzt, inkább egy sort egy számlakönyvben, tekintve, hogy Irak amúgy is képtelen lett volna visszafizetni a tartozást. Ráadásul a korábban alacsony kamattal kihelyezett segély-kölcsönök rekordmennyiségben kezdenek visszafolyni a kasszába, így a segélyek összegét anélkül is emelni lehetne, hogy egyetlen új fillért is hozzátennének.
Hogy az adósság-elengedés vagy a kedvezményes kölcsönök folyósítása valódi segély-növekedésnek tekinthet?, az már más kérdés. Könnyen el?fordulhat, hogy 2008-ra a kihelyezett pénzek összege csökkenni fog, ami nem vet jó fényt a G-8-as találkozó házigazdájára.
A tanárokra és ápolókra fordított pénzek (úgy t?nik, az ? finanszírozásuk az egyetlen költséghatékony segélyezési módszer) és más segélyezési módok nélkül nem csökkenthet? a szegénység – ez ennyire egyszer?.
Japánnak igazi vezet?ként kellene viselkednie 2007-ben Németországban, ahol a napirendre veszik a szegénység elleni küzdelmet és kezdeményez? lépéseket kellene tennie, ezt követ?en pedig 2008-ban Afrika megsegítésére kellene figyelmet fordítania. Vannak biztató jelek: a TICAD IV. (a negyedik tokiói konferencia Afrika fejlesztésér?l) rendezvényeit új id?pontban fogják megtartani, még a G-8-as találkozó el?tt. Úgy t?nik, Abe nagy fontosságot tulajdonít a konferenciának.
És míg sokan üdvözlik Kína megnövekedett érdekl?dését Afrika iránt, fenntartásokat is megfogalmaztak azzal kapcsolatban, hogy ez az érdekl?dés kizárólag üzleti, mindenféle emberjogi vagy jószolgálati gondolat nélkül.
Japán sikereket ért el a TICAD berkein belül: jó min?ség? segítségnyújtást mutatott, együttm?ködési szándékkal és az európai és amerikai segélyez?knél gyakran megjelen? nevelési-kioktató stílust mell?z? hozzáállással.
Japán el?tt történelmi lehet?ség áll, hogy globális vezet? szerepkört töltsön be és sajátos hozzáállásával befolyásolja a világon jelenleg folyó segélyezési módszereket.
Ehhez politikai bátorság és er?s pénzügy szükséges de elképzelhet?, hogy ez olyan alkalom lesz, amit megragadnak a politikusok.
Asahi