Fukuda kihagyta a szentélylátogatást: dühös hazai reakciók
A japán nacionalisták pénteken ismét összegy?ltek a háborús szentély el?tt, hogy megemlékezzenek a harcokban. elesett katonákra és arra a napra, amikor a szigetország kapitulált a második világháború végén.
Csupán a legfontosabb szerepl? hiányzott: a miniszterelnök.
Fukuda Jaszuo miniszterelnök távolmaradt a Jaszukuni szentélyt körülvev? tömegt?l. Ezzel a lépéssel szimbolikus gesztust tett azt bizonyítandó, hogy a nacionalizmus végképp kikerült a kormányprogramból, mióta ? a vezet?.
Korábban kétségeket ébresztettek azok a lépései, mint a békés alkotmány módosítása, a patroitizmus oktatásának bevezetése a kisiskolások számára vagy Japán nemzetközi megítélésén javítandó lépések hatására sokan attól féltek, hogy a kabinet er?teljesen nacionalista irányultságú lesz.
– Ezek immár lefagyasztott tervek, melyek valószín?leg a feledésbe merülnek – véli a tokiói Csúó egyetem politológusa, Steven Reed.
Fukuda távolmaradása sokakat bántott azok küzül, akik elmentek a szentélyhez, amely annak a 2,5 millió japánnak állít emléket, akik háborúban estek el és amely a szomszédos országok – különösen Kína és Korea – számára a japán militarizmus dics?ítésének jelképe.
– Természetes kötelessége egy miniszterelnöknek, hogy idelátogasson. Ezek az emberek a hazájukért haltak meg – mondta a Jaszukuni szentélynél imádkozó 76 éves Fudzsimura Hiszasi. Az id?s férfi nagybátyja és unokatestvére emlékét ápolja, akik a második világháborúban haltak meg. – Az amerikai elnök nem látogatja meg Arlingtont? – kérdez vissza az öregember.
A Jaszukuni azonban egy különleges emlékhely.
Az itt eltemetett katonák között pihennek azok a kivégzett háborús b?nösök is, akik az 1930-as és 40-es, ázsiai országokban elkövetett vérengzést tervelték ki, amit Japán elkövetett. A szentély nagy szerepet játszott a negyvenes években a nacionalizmus gerjesztésében és azt a vélekedést terjesztette, hogy Japánt az amerikai és az európai agresszió kergette háborúba.
Koizumi Dzsunicsiro 2001 és 2006 között tartó miniszterelnöksége alatt ötször látogatott el a szentélybe, a háború óta nem tapasztalt mélységbe taszítva a két ország kapcsolatát. Fukuda el?dje, Abe Sinzó a szentély kitartó támogatójának számított, ám tavaly mégsem látogatta meg az emlékm?vet, mivel attól tartott, hogy Peking még jobban feldühödik.
A pénteki emlékezésen mindketten, Koizumi és Abe is ott voltak, három jelenlegi miniszter társaságában. A Jaszukuni helyett Fukuda egy világi temet?t látogatott meg, kés?bb pedig Tokióban elment egy emlékez? szertartásra.
Fukudának több oka is volt a távolmaradásra. El?ször is ezzel tudja legjobban demonstrálni, hogy hátat fordított a nacionalista irányzatnak. Kína egyre fontosabb gazdasági partnerré válik, a japánoknak nem érdeke, hogy mindent kockára tegyenek az egyre er?sebbé váló szomszéddal. Ráadásul nacionalista politikával alig lehet szavazatot nyerni Japánban.
A kormányzó Liberáldemokrata Párt jellemz?en közvetlenül a megnyert választások után hoz nacionalista törvényeket és döntéseket, amikor még szilárdan érzik a hatalmat, véli Jeffrey Kingston, a tokiói Temple University politikakutatója.
Abe, aki er?s LDP többséget örökölt a 2005-ös választásoktól keményen végigvitte ezt a politikát. Visszahozta a „hazafias” oktatást az állami iskolákban, a védelmi ügynökséget teljes érték? minisztériummá alakította, és komoly vihart kavart azzal, hogy el?deivel ellentétben tagadta, hogy a világháború idején többezer n?t raboltak el és hurcoltak magukkal szexrabszolgaként a japán csapatok.
Ahogy Abe uralma alig egy év után szétesett, az LDP újra a gazdasági kérdésekkel kezdett foglalkozni, melyek közelebb állnak a választók szívéhez.
A nacionalista érzelmek még mindig nem t?ntek el a semmibe, ahogy azt a pénteki gy?lés is bizonyítja.
Ezrek tolongtak a szentély körül, majd egyperces néma f?hajtással emlékeztek meg arra a pillanatra, amikor Hirohito császár 1945. augusztus 15-én bejelentette, hogy Japán elvesztette a háborút.
Az összegy?ltek között sokan elmondták, hogy ?k csak tiszteletüket akarják tenni az elesett harcosok el?tt, és nem kívánnak visszatérni a militarizmushoz – ugyanakkor mindannyian rendkívül kemény szavakkal illették Kínát és Koreát, amiért rossz hírbe keverik a szentélyt.
Általános meggy?z?dés az itteniek között, hogy Japán világháborús kalandja sokkal rózsaszín?bb, mint ahogy azt manapság tanítják.
– Ha Japán nem vette volna át az irányítást bizonyos ázsiai országok felett, akkor ezek az országok még ma is európai gyarmatok lennének – mondta a 61 éves Vatanabe Koicsi, akinek az édesapja harcolt a háborúban. – Ez nem vicc – teszi hozzá.
Csupán a legfontosabb szerepl? hiányzott: a miniszterelnök.
Fukuda Jaszuo miniszterelnök távolmaradt a Jaszukuni szentélyt körülvev? tömegt?l. Ezzel a lépéssel szimbolikus gesztust tett azt bizonyítandó, hogy a nacionalizmus végképp kikerült a kormányprogramból, mióta ? a vezet?.
Korábban kétségeket ébresztettek azok a lépései, mint a békés alkotmány módosítása, a patroitizmus oktatásának bevezetése a kisiskolások számára vagy Japán nemzetközi megítélésén javítandó lépések hatására sokan attól féltek, hogy a kabinet er?teljesen nacionalista irányultságú lesz.
– Ezek immár lefagyasztott tervek, melyek valószín?leg a feledésbe merülnek – véli a tokiói Csúó egyetem politológusa, Steven Reed.
Fukuda távolmaradása sokakat bántott azok küzül, akik elmentek a szentélyhez, amely annak a 2,5 millió japánnak állít emléket, akik háborúban estek el és amely a szomszédos országok – különösen Kína és Korea – számára a japán militarizmus dics?ítésének jelképe.
– Természetes kötelessége egy miniszterelnöknek, hogy idelátogasson. Ezek az emberek a hazájukért haltak meg – mondta a Jaszukuni szentélynél imádkozó 76 éves Fudzsimura Hiszasi. Az id?s férfi nagybátyja és unokatestvére emlékét ápolja, akik a második világháborúban haltak meg. – Az amerikai elnök nem látogatja meg Arlingtont? – kérdez vissza az öregember.
A Jaszukuni azonban egy különleges emlékhely.
Az itt eltemetett katonák között pihennek azok a kivégzett háborús b?nösök is, akik az 1930-as és 40-es, ázsiai országokban elkövetett vérengzést tervelték ki, amit Japán elkövetett. A szentély nagy szerepet játszott a negyvenes években a nacionalizmus gerjesztésében és azt a vélekedést terjesztette, hogy Japánt az amerikai és az európai agresszió kergette háborúba.
Koizumi Dzsunicsiro 2001 és 2006 között tartó miniszterelnöksége alatt ötször látogatott el a szentélybe, a háború óta nem tapasztalt mélységbe taszítva a két ország kapcsolatát. Fukuda el?dje, Abe Sinzó a szentély kitartó támogatójának számított, ám tavaly mégsem látogatta meg az emlékm?vet, mivel attól tartott, hogy Peking még jobban feldühödik.
A pénteki emlékezésen mindketten, Koizumi és Abe is ott voltak, három jelenlegi miniszter társaságában. A Jaszukuni helyett Fukuda egy világi temet?t látogatott meg, kés?bb pedig Tokióban elment egy emlékez? szertartásra.
Fukudának több oka is volt a távolmaradásra. El?ször is ezzel tudja legjobban demonstrálni, hogy hátat fordított a nacionalista irányzatnak. Kína egyre fontosabb gazdasági partnerré válik, a japánoknak nem érdeke, hogy mindent kockára tegyenek az egyre er?sebbé váló szomszéddal. Ráadásul nacionalista politikával alig lehet szavazatot nyerni Japánban.
A kormányzó Liberáldemokrata Párt jellemz?en közvetlenül a megnyert választások után hoz nacionalista törvényeket és döntéseket, amikor még szilárdan érzik a hatalmat, véli Jeffrey Kingston, a tokiói Temple University politikakutatója.
Abe, aki er?s LDP többséget örökölt a 2005-ös választásoktól keményen végigvitte ezt a politikát. Visszahozta a „hazafias” oktatást az állami iskolákban, a védelmi ügynökséget teljes érték? minisztériummá alakította, és komoly vihart kavart azzal, hogy el?deivel ellentétben tagadta, hogy a világháború idején többezer n?t raboltak el és hurcoltak magukkal szexrabszolgaként a japán csapatok.
Ahogy Abe uralma alig egy év után szétesett, az LDP újra a gazdasági kérdésekkel kezdett foglalkozni, melyek közelebb állnak a választók szívéhez.
A nacionalista érzelmek még mindig nem t?ntek el a semmibe, ahogy azt a pénteki gy?lés is bizonyítja.
Ezrek tolongtak a szentély körül, majd egyperces néma f?hajtással emlékeztek meg arra a pillanatra, amikor Hirohito császár 1945. augusztus 15-én bejelentette, hogy Japán elvesztette a háborút.
Az összegy?ltek között sokan elmondták, hogy ?k csak tiszteletüket akarják tenni az elesett harcosok el?tt, és nem kívánnak visszatérni a militarizmushoz – ugyanakkor mindannyian rendkívül kemény szavakkal illették Kínát és Koreát, amiért rossz hírbe keverik a szentélyt.
Általános meggy?z?dés az itteniek között, hogy Japán világháborús kalandja sokkal rózsaszín?bb, mint ahogy azt manapság tanítják.
– Ha Japán nem vette volna át az irányítást bizonyos ázsiai országok felett, akkor ezek az országok még ma is európai gyarmatok lennének – mondta a 61 éves Vatanabe Koicsi, akinek az édesapja harcolt a háborúban. – Ez nem vicc – teszi hozzá.
Joseph Coleman cikke nyomán