Fukuda Jaszuo hírlevele – Nagyon köszönöm mindenkinek

A régi id?kben egyes japánok között rendkívül népszer? volt az “örrökké tartó most” kifejezés.

Az emberek hajlamosak lebecsülni a régmúlt eseményeit, mondván, hogy ezek a dolgok öregek és inkább a jelenlegieket dicsérik. Persze ha a ma újdonsága valóban új, akkor az újdonságnak is maradandónak kell lennie – örökké.

Tízezer évvel ezel?tt az emberek ugyanazt a napot nézték, amit mi látunk ma. Nincs régi hullám a tengerparton – minden egyes hullám vadonatúj. Az örökké új Isze-szentély, amely az ?si id?k óta változatlanul áll a régmúlt és a ma embere számára is változatlan.

A nap, a tenger és az Isze-szentély – annak ellenére, hogy komoly különbség van köztük, az egyik egy csillag, a másik a természet része, a harmadik pedig egy ember készítette tárgy – mind része az “örökké tartó most”-nak.


Gyakran gondoltam erre az örökké tartó most érzésre, amikor a politikám alapjait alakítottam.

Olyan politikát kellene folytatnunk, amely mindenkit szenvedéllyel tölt el. Mindenki jólétéért kell életbe léptetni az új elképzeléseket. Soha nem szabad lazítanunk: nem engedhetjük meg, hogy politikánk elöregedjen, hanem állandóan frissíteni kell.

Ezek a gondolatok abból a hitb?l táplálkoznak, hogy sosem felejthetjük el az “örökké tartó most” szerepét a politikában.

Munkám során gyakran kérdeztek meg, hogy mi is az a politika. Mindig ugyanazt válaszolom: “A szokásos dolgok elvégzése szerényen, a szokásos módon.”

Az embereknek bemutatott és megvalósított politika egy része azonnal hatással lesz a mindennapokra, némelyek a közeljöv?ben, mások 100 éves távlatban hoznak változást, és vannak olyan lépések is, amelyek Japán viszonyát alakítják más országokkal.

A politika mindezek együttese – úgy hiszem, ez alapvet? fontosságú.

Hétf?n úgy döntöttem, hogy lemondok miniszterelnöki tisztemr?l. Azért teszem, mert hiszek abban, hogy új rendszert kell kiépíteni az emberek számára, hogy még er?teljesebben valósíthassuk meg politikai elképzeléseinket.

Az elmúlt évben számos ?szinte véleményt hallottam az e-mailes hírlevél olvasóitól. Minden héten eljutottak hozzám a súlyos kritikát vagy meleg bátorítást tartalmazó írások és hozzájárultak politikánk alakításához.

Hálával teli érzéssel gondolok Önökre – a hírlevelek olvasóira. Mindenkinek köszönet, aki az elmúlt esztend?ben olvasta leveleim.

2008. szeptember 4.

Related posts

Kommentelj